Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925 - 29) 1027 A konferencia akkor, a tervezett időpontban nem ült össze, mert a magyar kormány a szatmári visszanémetesítő akció ürügyét előszedve, megakadályozta. Később a genfi nemzetiségi kongresszussal kapcsolatban azonban 1928. augusztus 30—32-én mégis létrejött, bár csak a romániai nemzetiségek részvételére korlátozódott. A konferencia a következő megállapodásokat hozta: 1. Románia nemzeti népcsoportjai szolidárisak a kisebbségi mozgalommal, de nemzeti-kulturális sajátosságaik teljes megóvása mellett készek együttműködni a többségi román néppel, Románia felvirágoztatására. 2. Nemzetikulturális ügyeik intézésére az érdekelt nemzetiségek munkaközösséget hoznak létre. 3. Eszmecserét folytatnak a román miniszterelnök által bejelentett, ősszel a parlament elé terjesztendő nemzetiségi törvényjavaslatról, azzal a szándékkal, hogy egységes véleményt alakítsanak ki ebben az egyes nemzetiségek, sőt az egész állam szempontjából is döntő jelentőségű kérdésben. Bíznak abban, hogy a törvényjavaslat beterjesztése előtt a kormány is igyekszik megtudakolni a nemzetiségek kívánságait.6 1 A romániai nemzetiségi konferencia némi tápot adott annak a reménynek, hogy a németek hátat fordítanak a kormánypártnak, és a magyarokkal szövetkezve megvetik alapját a Románia valamennyi nemzetiségét felölelő kisebbségi blokknak. Ez a várakozás azonban — a bukaresti német követség félszívvel adott támogatása ellenére - sem teljesült. Nem hagyták ott a kormánytábort a csehszlovákiai németek, de a Szerb-Horvát Királyság magyarjai sem. Pedig az utóbbiak hűségét ugyancsak próbára tette a már említett új iskola-, valamint az agrártörvény, úgyszintén a magyar kormány kitartó ösztönzése a szerb radikálisokkal való szakításra és a német párttal való szövetségre. Ennek a szövetségnek volt híve Ammende, sőt Loesch is. A kisebbségpolitikai meggondolásokat azonban elsöpörték a nagypolitika szempontjai. A kongresszusok hazai visszhangja A nemzetiségi kongresszusok, bár a magyar külpolitikát élénken foglalkoztatták, a politikai és szellemi életre egészen 1927-ig nem tettek észrevehető hatást. Ekkor jelent meg az első összefoglalás a kongresszusok tevékeny szereplőjének, Jakabffy Elemérnek tollából a kongresszusok működéséről.6 3 Magyary Géza, Baranyai Zoltán, Jancsó Benedek és Jakabffy Elemér későbbi tanulmányai a nemzetiségi kérdés nemzetközi és a magyar — főképp erdélyi — vonatkozásaival, a kisebbségvédelem kialakulásával és működésével, ennek hiányosságaival és szükséges reformjával,6 4 vagyis csupa olyan kérdéssel foglalkoztak, amelyek állandóan a nemzetiségi kongresszusok napirendjén szerepeltek. 6'OL Küm. res. pol. 1928-47-190 (682/1927, 59/1928, 108/1928, 190/1928). OL Küm. res. pol. 1928-47-669. "OL Küm. res. pol. 1928-16-696. 6 3 Jakabffy Elemér: A szervezett nemzetkisebbségek genfi kongresszusai és a magyar kisebbségek. Magyar Szemle, 1927.1. 175-177. 6*Magyary Géza: A kisebbségek védelme. Magyar Szemle, 1928. II. 44-48. Baranyai Zoltán: A kisebbségi jog fejlődése és reformja a Nemzetek Szövetségénél. Magyar Szemle, 1929. V. 193-202. Jakabffy Elemér: Az erdélyi magyarság helyzete nemzetközi vonatkozásban. Magyar Szemle, 1928, IV. 165-168. Jancsó Benedek: A magyarországi németek helyzete és az erdélyi kisebbségek. Magyar Szemle 1928.11. 260-263. 10»
