Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
1026 BELLÉR BÉLA iskolai és népiskolai törvényjavaslatokat nyújtottak be a belgrádi szkupstinába, amelyek a kisebbségi iskolarendszer felszámolásával fenyegettek, és önálló iskolák helyett legföljebb párhuzamos osztályokban, erős korlátok közt tették volna lehetővé a kisebbségi oktatást,5 7 a délszláv királyságbeli Német Párt kérésére Vilfan levél útján Milán Grol közoktatásügyi miniszternél, személyes audiencián pedig a királynál interveniált a törvényjavaslat ellen. Az akkor ugyancsak Belgrádban időző Ammende a népszövetségi közgyűléshez való fordulást ajánlotta.5 8 Sikerült csatasorba állítani az iskolai törvényjavaslatok ellen K. Ch. Loesch professzort,5 9 a Schutzbund elnökét, továbbá Carl Georg Brunst, a neves berlini jogászt, a Verband der deutschen Volkgruppen in Europa szervezet jogi tanácsadóját, sőt Kellert, a lettországi német vezetőt is. Utóbbi a lettországi német autonómiát és az államilag támogatott magánoktatást szerette volna az iskolakérdés rendezésének alapjául elfogadtatni.60 Az az erély, határozottság és szakszerűség, amellyel Vilfan és elvbarátai a törvényjavaslatok ellen felléptek, annyit mindenesetre eredményezett, hogy a délszláv kormány jelentős engedményekre kényszerült. A romániai kisebbségek konferenciája A IV. kongresszus időszakában jelek mutatkoztak arra, hogy a nemzetiségi szolidaritásnak az előző kongresszuson meghirdetett elve némileg erőre kap. Egyes nemzetiségi pártoknak kormányba való belépése, a kormánnyal kötött választási és egyéb paktumai, minthogy pillanatnyi és részérdekekből indultak ki, és nélkülözték az elvi alapokat, általában nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és nem segítették a kisebbségi kérdés megoldását. A kormánnyal kötött blokk gondolatával szemben erősödött a kisebbségi blokk alternatívája. A változásnak ezek a jelei először a romániai németségnél mutatkoztak, és a veterán szász politikus, Rudolf Brandsch újabb pálfordulásában jutottak kifejezésre. A kormánnyal kötött választási paktumban csalódott Brandsch 180 fokos fordulattal a faképnél hagyott erdélyi Magyar Párthoz fordult azzal, hogy hívják össze az utódállamok magyar és német kisebbségeinek konferenciáját az őket közösen érdeklő kérdések megbeszélése, közös politikai irányelvek kidolgozása, a jó viszony szorosabbá fűzése és azon kérdésekben való megegyezés végett, amelyek jelenleg még súrlódásra adnak okot, mint pl. a szatmári sváb akció, vagyis a már elmagyarosodott svábok román segédlettel való visszanémetesítése stb. A Magyar Párt szimpátiával fogadta a tervet, beleegyezését azonban a magyar kormány állásfoglalásától tette függővé. Minthogy ez is kedvező volt, a Magyar Párt hivatalosan is elfogadta Brandsch együttműködési és konferencia-ajánlatát. Váratlan támogatást kapott a terv az akkor éppen a délszláv királyságban utazó Ammende főtitkártól, aki mind az ottani németeket (Kraft, Moser), mind a magyarokat (Deák) igyekezett megnyerni a konferencia eszméjének, bár rámutatott azokra a nehézségekre is, amelyek a magyar kisebbségekre a magyar kormány állítólagos kisebbségelnyomó politikájából háramlanak. S7 OL Küm. res. pol. 1928-16-685. OL Küm. res. pol. 1928-16-610. 5 »OL Küm. res. pol. 1928-16-786 (697). 5 9OL Küm. res. pol. 1928-16-696. 60 OL Küm. res. pol. 1928-16-750.
