Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V

A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925 -29) 103 7 kritikát éppen a sajtótermékek beengedésével lehet és kell is tárgyilagosságra, felelősségérzetre hangolni. „A nemzetiségeknek ekkor át lehet engedni anyanépeik kultúrmegnyilvánulásainak befolyásolását, amely most már csak a béke és a kiengesztelődés szellemében működhet." A csehszlovákiai magyar kisebbség részéről Flachbarth Ernő szólt hozzá a 2. napirendi ponthoz. Rámutatott arra a hallatlan szellemi elszegényedésre, amely a külföldi kulturális kapcsolatok akadályozásából nemcsak a kisebbségi, hanem az egyetemes kultúrát is fenyegeti. Hogy az efféle rendszabályok a gyakorlatban mit érnek, azt megmutatta Mária Terézia és a Szent Szövetség kora, amikor hasonló eszközökkel próbálták - hiába — megakadályozni az új szellemi áramlatok behatolását. A 2. napirendi pont vitájában felszólalt az erdélyi szász Rudolf Brandsch is. Javaslatot tett a Népszövetségnek egy kisebbségi bizottság felállítására Genfben. Ennek munkájában az államnépek mellett a kisebbségek is részt vennének. A vita után elfogadott határozat magától értetődőnek nyilvánította a kisebbségek kulturális kapcsolatát anyanépeikhez, hiszen enélkül a kisebbségek nem élhetnének önálló kulturális életet. A 3. napirendi pont — Ammende főtitkár előadásában — a nemzetközi szervezetek (Népszövetségi Ligák Uniója, Interparlamentáris Unió, Nemzetközi Jogi Társaság) kisebbségpolitikai tevékenységével foglalkozott. A katalán küldött javasolta a Népszövetségnek: teremtsen lehetőséget a szellemi együttműködés fejlesztésére a kisebbségi kérdés minden területén! Az észtországi német kiküldött, Werner Hasselblatt (Reval) mélyenszántó előadásban bizonyította, hogy a csupán nemzetiségekkel szemben elkövetett jogtalanság is a jogtalanság elharapódzására vezethet az egész állam életében. Vilfan elnök záróbeszédében hangoztatta, hogy a kongresszus az emberiség megbékélését szolgálja. Rámutatott arra, hogy európai kultúra az egyes népek kultúrája nélkül nem létezhet. A kisebbségek a nagyon értékes részkultúrák védelmével éppen ezt az egyetemes kultúrát kívánják szolgálni és gazdagítani. Befejező szavai így hangzottak: „Mi jobb állapotban akarjuk hátrahagyni a világot, mint amilyenben találtuk."5

6 A IV. kongresszus a III. reálpolitikai vonalát folytatta. Azzal, hogy a Figyelem középpontjába a kultúrmunkát állította, szakított a gyors eredményeket váró politikai illúziókkal. Ezt az új helyzetet fejezte ki a Népszövetség tevékenységének minden eddiginél élesebb, szinte a teljes kiábrándulást tükröző kritikája. A kongresszus határozataiban csupán a Népszövetség kulturális támogatására épített komolyan. Fő tevékenységi területét a kultúrmunkában, az oktatási, közművelődési rendszer kiépítésében, fejlesztésében látta. Ehhez kívánta igénybe venni az anyanemzet kulturális segítségét, bár tisztában kellett lennie azzal, hogy a kisebbségeknek ezt az igényét - a rárakódó politikai ballasztok miatt - a többségi népek aligha nézik jó szemmel. Hogy az oktatás és közművelődés ügyét a nemzetiségi kongresszus mennyire komolyan vette, bizonyítja, hogy vezetői személyesen is közbeléptek ott, ahol veszélyeztetve látták a nemzetiségi művelődés ügyét. Mikor 1928 novemberében olyan közép• 56G. G. (= Guido Gündisch): Die Genfer Minderheiten-Tagung. Sonntagsblatt 1928. szept. 1., 1-3. Uexküll-Güldenband: Der IV. Kongress der organisierten nationalen Gruppen Europas. Nation und Staat 1928. okt. (II. évf. 1. sz.) 57-75. 10 Századok 1981/5