Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
1024 BELLÉR BÉLA adását. A Népszövetség kisebbségvédelmi tevékenysége az előadó szerint nem felel meg egy hatékony kisebbségvédelem követelményeinek. Ezt egyszerűen kizárja a Népszövetségi Tanács által megállapított eljárási módnak az az előírása, amely szerint a kisebbségek képviselői nem vehetnek részt a panaszukra vonatkozó vizsgálatban. így az egész eljárás sikere vagy kudarca a Tanács tagjaitól függ; ők azonban a jogi szempontokat gyakran áldozatul dobják a politikai érdeknek. Ezért a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság véleményét is csak a legritkább esetben kérik ki, döntését pedig egyetlenegyszer igényelték: a felső-sziléziai német-lengyel egyezmény ügyében. Ezt a helyzetet erősíti az a jogfelfogás is, amely a kisebbségi jogot nem a nemzetközi jogi normákból vezeti le és érvényesíti, hanem csupán az ezeknek megfelelő állami normákból. A Népszövetség feladata — emelte ki a kolozsvári professzor — nem merülhet ki a jelenlegi államhatárok garantálásában, hanem biztosítania kell a nemzetiségek elnyomástól mentes szabad életét is. A nagyhatalmak beavatkozási jogukat a Népszövetségre ruházták. A Népszövetség éljen is ezzel a jogával, mert a kisebbségvédelem hatékonyságától nem csupán 40 millió kisebbségi sorsa függ, hanem egyben az európai béke ügye is. A kisebbségek nem irredenta politikát űznek, amikor Genfbe jönnek, hanem egyszerűen önfenntartási politikát. Követelni kell a Népszövetségtől az eljárási szabályzat olyan értelmű módosítását, amely a kisebbségeket jogi személyeknek ismeri el. A nemzetiségek helyzetén azonban a jelenlegi jogi keretek közt is lehet javítani, ha megvan hozzá a jóakarat. A baj csak az, hogy a legtöbb állam még a nemzetiségek puszta létét sem ismeri el. Egy szociológiai tényt azonban hatalmi szóval nem lehet megszüntetni. „Mi komoly akaratot várunk a Népszövetségtől a biztosított jog érvényesítésére, komoly akaratot, mely érvényt szerez az igazságosság eszméjének, és az igazságosság eszméjét nem áldozza fel politikai megfontolásoknak. Mi követeljük ezt a komoly akaratot a kisebbségek érdekében, a béke megőrzésének érdekében, de a Népszövetség érdekében is, amely nem tagadhatja meg tőlünk ezt a komoly akaratot anélkül, hogy a maga léthez való jogát kétségessé ne tenné, és saját tekintélyét alá ne ásná." Az 1. napirendi ponthoz fűzött, egyhangúlag elfogadott határozat csalódásának adott kifejezést a Népszövetség nyolcesztendős kisebbségvédelmi tevékenysége fölött, és felhívta őt a nemzeti kisebbségek jogainak megőrzésére, mint a béke fenntartásának fontos eszközére. A kényesnek ígérkező 2. napirendi pontot a kisebbségek kultúrmunkája és kultúrkapcsolatai anyanépeikhez c. az erdélyi szász Richard Csáki professzor adta elő, meglepő egyetértésre találva. Fejtegetéseivel a csehszlovákiai és romániai magyar kisebbségi vezetők is egyetértettek. A romániai magyar kisebbség álláspontját Jakabffy Elemér fejtette ki. Emlékeztetett arra, hogy többnemzetiségű államokban a kisebbségek egymás kultúrájának megismerése elől is elzárkóznak. Ez nem segítette elő az államvezető népnek a kisebbséghez való kulturális közeledését sem. Ezért olyan idegenek egymás előtt mindmáig a délkeleteurópai népek kultúrái. A nemzetiségek lojalitása nem merülhet ki pusztán az alkotmány tiszteletében: fel kell ölelnie az állam kultúráját is. A nemzetiségeknek hidat kell verni anyanépük és államnépük nemzeti kultúrái között. Az államnép kultúráját azonban nem szabad ráerőszakolni a nemzetiségekre; ennek visszautasítása a nemzetiségek részéről még nem irredentizmus. Ugyancsak helytelen elzárni az anyanemzetektől származó kultúrtermékek útját csak azért, mert ezek kritikát tartalmaznak az illető állammal szemben. Ezt a
