Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
1022 BELLÉR BÉLA valóan fölébe helyezték a nemzetiségi szolidaritásnak.5 0 Ebből a szempontból egyetérthetünk Jungerthtel abban, hogy az általános kisebbségi ügy szempontjából a csehországi német kisebbségnek a kormányba való belépése határozottan káros volt.5 1 Hasonló fejleményekre került sor Romániában is az 1927-es választásokon. A parasztpárti Maniu-kormány által rendezett választásokra a magyarok és németek olyan választási szövetségben készülődtek, amely alapja lehetett volna a Románia minden nemzetiségét felölelő, a kisebbségi jogokért eredményesen harcoló kisebbségi blokknak. Ez a szövetség azonban Maniunak a nemzetiségek felé tett választási szövetségi ajánlatára, egy új nemzetiségi törvény kilátásba helyezésére felbomlott. A németek a kormánypárttal léptek választási szövetségre, a magyarok ellenzékben maradtak. A választásokon a németek ugyanazt kapták jutalmul, mint a magyarok büntetésül; de a legfőbb vesztes kétségkívül a kisebbségi szolidaritás volt. A délszláv királyságban annyiban volt eltérő a helyzet, hogy a németek ott mint kisebbségi párt küzdöttek a maguk jogaiért, és a magyarok voltak a kormánypárt tagjai. Lengyelországban pedig olyan helyzet alakult ki, hogy a kisebbségek egy csoportja választási blokkba tömörült, de a parlamentben mindegyik önállóan küzdött.5 2 Hol volt itt a nemzetiségi szolidaritás? Úgy látszik, csak a nemzetiségi kongresszusokon! Illetőleg még Ausztriában, ahol a krajnai német pártok a nemzetiségi kongresszusi határozatokra mint jogforrásra (!) hivatkozva, törvényjavaslatot terjesztettek be a szlovén nép kulturális önkormányzatának megvalósításáról. A III. nemzetiségi kongresszus mindenesetre megelégedéssel vett erről tudomást, hangsúlyozva, hogy a kongresszusi határozatok megvalósításának előfeltétele a kisebbségek egyetértése az alapvető kérdésekben.5 3 A kongresszus befejezése után szokás szerint megkezdődött az új előkészítése. Az előkészületi munkákból Ammende ezúttal sem hagyta ki a magyar kormányt. 1928 áprilisának vége felé alaposan megvitatta a revali ügyvivővel, Jungerthtel a IV. kongresszus napirendjét. Ez — Ammende elképzelése szerint — a következő napirendi pontokat ölelte volna fel: 1. az állandó bizottság jelentése; 2. kultúrmunka a kisebbségeken belül és egymás között (előadások, színház, mozi stb.); 3. a kisebbségek szabad érintkezése anyanemzeteikkel kulturális téren (irodalom, tudomány, művészet stb.), a politikai kapcsolatoktól elkülönítve; 4. kisebbségismeret (Minoritätenkunde) művelése a bécsi nemzetközi intézettel — nyilván a bécsi egyetemen működő Kisebbségi-népek Statisztikai Intézetével (Institut für Statistik der Minderheitsvölker) kapcsolatban; kisebbségi intézet alapítása; 5. a választási beosztás kérdése. A kongresszus központi gondolatának és céljának a kisebbségek államon belüli szabad kulturális fejlődésének eszméjét szánták. Az ukránok ezt a következő tézissel 5"Ellenzéki Pártok Központi Irodája: A csehszlovákiai magyar kisebbség politikai története 1918 óta. (Vázlat) Prága, 1927. jan. 28. (OL Küm. res. pol. 1927-7-51). - A 25 oldalas kitűnő' tanulmány minden bizonnyal az irodát igazgató Flachbarth Ernő műve. Vö. Flachbarth Ernő: A csehszlovákiai magyarok és németek viszonya. Magyar Szemle, 1928. II. 354-359. - Magvarország és a magyar nemzetiségek háború utáni új helyzetére vonatkozólag lásd Buday László: Magyarország küzdelmes évei. 1. kiadás. Bp. 1923. 51 OL Küm. res. pol. 1927-47-487 (547/1926). 5 2 Jancsó Benedek: A romániai német politika a Maniu-kormány alatt. Magyar Szemle, 1929. V. 332-338. 5 3 OL Küm. res. pol. 1927-47-487.
