Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V

1020 BELLÉR BÉLA hatáskör egy részének átruházásáról. Az állami szuverenitást pedig már csak ezért sem lehet a nemzetiségek szuverenitásával helyettesíteni, mert a szuverenitás nem kizárólag a többségi népet illeti meg, hanem a nemzetiségeket is. Gündisch végül így összegezi véleményét: „Azt kell mondanunk az államoknak: ha megadjátok nekünk az egyenjogúságot, legcsekélyebb érdekünk sem fűződik ahhoz, hogy az állami szuverenitást ne értékeljük éppen olyan nagyra, mint a többségi nép. Ilyen körülmények között a nemzeti kisebbségeknek nem lesz okuk arra, hogy szuverenitás-romboló elemekkel szövetkezzenek életre-halálra." A kongresszus az 1. napirendi pont hosszúra nyúlt és heves vitáját határozattal zárta le. Ez hangsúlyozta, hogy a kisebbségi önkormányzat nem irányul az állami szuverenitás ellen. A kisebbségi jogok kiépítése, a nemzetiségi önkormányzat alaptörvényekben való elismerése, valamint a kisebbségi jogok megsértésének panasz tárgyává tétele teljesen összhangban van a Népszövetségben egyesült államok jogi helyzetével, és lehetővé teszi a nemzetiségi kérdésnek nemzetközi jogi alapon, de az egyes államok határain belül való megoldását. Minthogy a jelenlegi népszövetségi kisebbségvédelmi eljárás nem kielégítő, a kongresszus felszólította a Népszövetséget és bizottságait a kisebbségi szerződésekben deklarált kisebbségi jogok hatékonyabb védelmére. A 2. napirendi pont az európai békének a nemzeti türelmetlenség által való veszélyeztetésére hívta fel a figyelmet. Az utóbbi években nemhogy javult volna, de rosszabbodott a kisebbségek helyzete. A nemzetiségi életérdekeket elnyomják, az 1922. szeptember 21-i népszövetségi tanácsi határozat szerint mindenkire kötelező kisebbségi jogokat megsértik anélkül, hogy bárki is közbelépne. Sőt egyes tagálamok most már magukat a kisebbségjogi alapelveket és ezek nagy erkölcsi, valamint jogi jelentőségét is kétségbe vonják. Ez a helyzet aláássa a Népszövetség békemunkáját, és súlyosan fenyegeti az európai békét. A kongresszusnak az az óhaja, hogy a Népszövetség komolyan foglalkozzék a nemzetiségi problémával, és védje meg a népiség szent jogait. A kongresszus magáévá tette a katalán csoport által előterjesztett határozati javaslatot is, amely kimondta: 1. a szerződések által védett nemzetiség és az államnép konfliktusa esetén elengedhetetlen az eddigi egyoldalú vizsgálati eljárás kiszélesítése, ahogy ezt az előző kongresszus is kívánta. 2. A szerződések által nem védett kisebbségek védelmének az 1922. szeptemberi határozat szerinti morális kötelezettségét mielőbb pozitív jogi kötelezettségre kell átváltani. 3. A Népszövetség nem maradhat közönyös a kötelékébe nem tartozó államok iránt sem. Meg kell találni a módját az ő problémáik tanulmányozásának és megoldásának is. A népszövetségi bizottságok és intézmények feltétlenül fejlesszék együttműködésüket a nemzeti kisebbségekkel. A 4. napirendi pont keretében a nemzetiségek államon belüli és államközi együttműködésének kérdését vitatták meg. Egyetértésre jutottak abban, hogy 1. a nemzeti kisebbségeknek kölcsönös baráti kapcsolatokat kell fenntartaniok egymással, és egyöntetűen kell eljárniok a kisebbségi követelések területén. Különösen vonatkozik ez a törvényhozó testületekben való együttműködésre. 2. A kisebbségeknek az összes nemzetközi testületekben és kongresszusokon egyetértésre kell jutniok a nemzetiségi kérdésben, és kölcsönösen támogatniok kell egymást. 3. A nemzeti kisebbségek követeléseik népszerűsítésére indítsanak hivatalos lapokat, és ezeket a nemzetiségi kongresszusok szellemében szerkesszék.