Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925-29) 1019 képviselője tartotta. Bevezetőben szembeszállt azzal az elterjedt politikai felfogással, miszerint a kisebbségi szerződések az illető államok lefokozását jelentenék. Ennek a hibás álláspontnak magva a szuverenitásnak a többség korlátlan, abszolutisztikus mindenhatóságaként való értelmezése, amely ebben a formában a 16. századi francia államfilozófusnál, Jean Bodinnél jelenik meg először. Ez a szuverenitás-fogalom azonban napjainkban, a jogállam és a nemzetközi jog világában teljesen tarthatatlan. Következetes alkalmazása oda vezetne, hogy az állam csak a saját maga által alkotott vagy elfogadott törvények által van kötve. Ez azonban ellentmond a nemzetközi jog mai felfogásának, amely egy objektív, az államokat akaratuk ellenére is kötelező magasabb jogrendet jelent. A modern szuverenitás-fogalom Bodinétől — Balogh szerint — legalább annyira különbözik, mint az alkotmányos állam az abszolutista államtól. A belső szuverenitás az államhatalomnak azt a sajátosságát jelenti, amelynél fogva az állam feltétlen felsőbb rend (Überordnung) ugyan az egyes állampolgárok számára, de mégsem korlátlan halalom, mert különben nem lehetne jogállam. A külső szuverenitáson pedig azt kell érteni, hogy az állam egyetlen más hatalomnak sincs alávetve, csupán csak a nemzetközi jognak. Ha már most szuverén államnak a minden mástól független, csak a nemzetközi jog normáitól kötött államot tekintjük, a kisebbségvédelmet pedig elméletileg és gyakorlatilag egyaránt a nemzetközi jog részének fogjuk fel, akkor magától értetődik, hogy a kisebbségi szerződések nem sérthetik az állami szuverenitást. A kisebbségi szerződések érvényesítéséért vívott harc tehát része a jog és a jogrend érvényesítéséért vívott általános küzdelemnek. A felszólaló befejezésül hangoztatta: a cél olyan jogállam létrehozása, amelytől elválaszthatatlan a kisebbségvédelem. A jogállam az ő szemében a jog szuverenitását jelenti, amellyel nem egyeztethető össze sem a többség önkénye, sem a nemzetközi élet anarchiája. Ha az európai kisebbségek maguknak jogot, igazságot és jogegyenlőséget követelnek, ezzel nem kiváltságot akarnak szerezni, hanem egyszerűen az emberhez méltó élet feltételeiért harcolnak. Balogh Arthur professzor felszólalása a III. kongresszus egyik legjelentősebb nemzetközi és kisebbségjogi megnyilatkozása volt. Ahogy bravúros jogtörténeti elemzéssel feltárta a szuverenitás-fogalom keletkezését, lényegét, és - az állami omnipotenciának hadat üzenve — megvonta a szuverenitás jogszerű belső és külső korlátait, ahogy a továbbiakban a kisebbségi jogot beágyazta a nemzetközi jog rendszerébe, abban már benne volt a következő évben Berlinben magyarul, Münchenben németül, majd pár évvel később franciául is megjelent, A kisebbségek nemzetközi védelme c. művének nagyszabású koncepciója. Ez válasz volt mindazoknak a poltikusoknak, M. J. Bratianunak és társainak, akik a szuverenitással takarózva igyekeztek kibújni kisebbségvédelmi kötelezettségeik alól. Balogh ugyanakkor, amikor szembefordult a szuverenitás korlátlan értelmezésével, tudatosan elkerülte a másik végletet, az állami szuverenitás indokolatlan korlátozását vagy éppen tagadását is, amellyel a kisebbségek államellenes, felforgató elemek hírébe kerülhettek volna. Az ebből kerekedő veszélyt világosan felismerte a magyarországi németek képviselője, Gündisch Guidó is; éppen ezért bírálta az előadó Laserson álláspontját. Laserson őszerinte téved, amikor úgy véli, hogy a szuverenitás csökkenő tendenciát mutat, és hogy a Népszövetségnek, sőt maguknak a különböző állami szerveknek tevékenysége is ebben az irányban hat, következésképpen az állami szuverenitást a nemzetiségek szuverenitásával kell fölcserélni. Valójában Gündisch szerint nem erről van szó, hanem csupán az állami
