Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
1018 BELLÉR BÉLA Jungerthtel szemben Ammende a kisebbségi mozgalom jelenlegi szakaszában is döntő szerepet szánt a Népszövetségnek. A továbblépést — mint ezt Bethlen miniszterelnökkel folytatott áprilisi tárgyalása során kifejtette - úgy képzelte el, hogy a kisebbségek helyzetével foglalkozó összes számottevő szervezetek intézzenek egy közös memorandumot a Népszövetséghez, és ebben kérjék egy bizottság kiküldését. A bizottság meghallgatná a memorandumot aláíró valamennyi szervezet véleményét a kisebbségi kérdésről, és aztán referálná az egész anyagot. Ammende már a Népszövetség őszi ülésszakán meg akarja indítani ezt az akciót, és támogatására Mottát, a svájci szövetségi tanács elnökét szeretné megnyerni. Bethlen is támogatását ígérte népszövetségi delegátusa útján.4 5 Az előkészítő bizottság 1927. február 1-i drezdai ülésén vizsgálta meg a programjavaslatokat, de a végleges döntést a június végére tervezett párizsi ülésre halasztotta. Mindenesetre foglalkozni kívántak a kongresszuson a nyelvkérdés megoldásának módozatával, a kisebbségi sajtó kérdésével, a Népszövetség kisebbségi eljárásának reformjával, a kisebbségi kérdés megoldatlanságából az európai békét fenyegető veszedelemmel, tehát csupa olyan témával, amelyekkel már az előző kongresszusok is foglalkoztak.4 6 A kongresszus erre az időre már többé-kevésbé szilárd anyagi bázist teremtett magának az egyes kisebbségi csoportok pénzügyi hozzájárulásából. A II. kongresszuson még 3000, a III.-on már 4000 frank volt a hozzájárulás összege, amelyet részletekben is lehetett fizetni.4 7 A magyar kisebbségi csoportok pénzügyi hozzájárulását természetesen a Magyar Külügyminisztérium fedezte. Nemzetközi szolidaritás? A III. nemzetiségi kongresszust 1927. augusztus 22—24-e közt tartották Genfben. 14 ország 14 nemzeti csoportja képviseltette magát 53 delegátussal. Az ülésen ismét Vilfan elnökölt. Érdekes és részletes jelentést terjesztett elő a két fő vitakérdésben, a macedón—bolgár és a fríz csoportok felvétele ügyében, de a kongresszus nem tudott ezekkel a kérdésekkel megbirkózni. A kudarcot egyes szláv kisebbségek annak tulajdonították, hogy a németek túlsúlyban vannak a szervezetben és ennek vezetésében; valóban 9 ország német kisebbsége képviseltette magát a kongresszuson. A német túlsúly elleni tiltakozásként a németországi nemzetiségek, köztük a dánok és a vendek kivonultak a kongresszusról. Ugyanezt tették egyes lengyelországi kisebbségi csoportok is.48 Bár a konkrét vitakérdésben nem volt igazuk, a német kisebbségek számbeli, politikai, kulturális túlsúlya vitatnatatlan volt. Az elnök szavainak elhangzása után Szüllő Géza alelnök nyitotta meg a vitát. Az 1. napirendi pont Állami szuverenitás és kisebbségvédelem címmel Laserson professzor, lettországi zsidó delegátus előadásában hangzott el. A nagy vitát kiváltó előadás korreferátumát Balogh Arthur professzor, a neves kisebbségi jogász, a romániai magyar kisebbség 4 5 OL Küm. res. pol. 1927-47-487 (223). 46 OL Küm. res. pol. 1927-47-487 (78, 1061). 4 7 OL Küm. res. pol. 1927-47-487 (25, 78, 1061, 181). 48Bruns: i. m. 41.
