Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925-29) 1017 csoportok közti kapcsolatokat is sikerült megszilárdítani, célul tűzhetik ki, hogy a közvéleményre gyakorolt nyomás révén ténylegesen jobb életfeltételeket harcoljanak ki maguknak a Népszövetségnél. 1926. december 28-án a főtitkár Khuen-Héderváry Sándor gróf, a külügyminiszter állandó helyettese előtt bejelentette egy energikusabb kisebbségpolitikai vonal kezdeményezésére irányuló szándékát. Ennek méltánylásaképp mindjárt 5000 frankot kért (és kapott is) a külügyminisztériumtól a kisebbségi szervezet felállítása céljából.4 0 A kongresszus után megkezdődött a határozatok végrehajtása. A szervezeti és sajtóügyek megoldása Ammende főtitkárra várt. Ő a háromtagú hivatalt még 1926 novemberében szerette volna felállítani Bécsben a magyar kisebbségi csoport 4000 frankos hozzájárulásából, de ennek megnyitására Becker titkárral az élén csak 1927 februárjában kerülhetett sor.41 Decemberben viszont sikerült megjelentetni egy német nyelvű kisebbségi közlönyt. Genfben kiadott első száma az észtországi kultúrautonómia továbbfejlődéséről számolt be. Az észtországi németek a Német Kultúrtanács által rájuk kivetett kultúradót 83%-ban befizették. Ebből nyilvános könyvtárhálózatot építenek ki, előadássorozatokat rendeznek, egy új hivatalt állítanak fel sport- és ifjúsági ügyek intézésére, tornatanárokat képeznek ki. Csupán a kisebbségi iskolaügyben vannak nehézségeik a községek kötelező hozzájárulása tekintetében. Az észtországi zsidó kisebbségi autonómia is sikeresen birkózik meg a tanítási nyelv nehéz kérdésével.4 2 Megindultak a III. kongresszus napirendjére vonatkozó puhatolódzó tárgyalások is. Ammende magyar részről 1927 januárjában Jungerth revali ügyvivővel, áprilisban pedig magával Bethlen István miniszterelnökkel tárgyalt, akinek az 1926. évi választási hadjárat során a pilisvörösvári német választókerület küldöttsége előtt elmondott, a német anyanyelvhez való ragaszkodás és a magyar patriotizmus összeegyeztethetőségét valló beszéde kisebbségi körökben igen jó benyomást keltett.43 Jungerth olyan programot kívánt a III. kongresszus előkészítő bizottsága elé terjeszteni, amely abból indul ki, „miszerint az európai béke biztosításának és a népek lelki leszerelésének első és legfontosabb feltétele a kisebbségi kérdés megoldása". Ha aztán majd a kisebbségi kongresszus programja fel fog szívódni a kormányok és a Népszövetség programjába, elérkezik a végrehajtás ideje. Ez kétféleképpen történhetik: 1. határkiigazítással, ahol a kisebbséget közvetlenül szakították ki az anyanemzetből és 2. autonómiával, ahol a kisebbség az anyanemzettől elkülönítve él. „Ha a kisebbségi mozgalom a megindult fejlődési folyamatában normális progresszivitással halad előre, szerintem — véli Jungerth — legkésőbb 10—12 év múlva el kell érni a fenti célt." Jungerth egyébként - Ammendéval ellentétben - egyelőre még nem tartja időszerűnek a kisebbségi kérdés Népszövetség elé vitelét, majd esetleg 3—4 év múlva. Azt is helyteleníti, hogy a németek kezdeti tartózkodás után most kezükbe akarják venni a mozgalom vezetését.44 40OL Küm. res. pol. 1926-41-598. 4 ΌΙ. Küm. res. pol. 1927-47-487 (546/1926. 22/1927). 41 Erneute Fortschritte der estländischen Kulturautonomie. Mitteilung des Geschäftsführung des Ausschusses zur Vorbereitung des dritten Kongresses. Genf, 1926. dec. 4 3 Zur Rede des ungarischen Ministerpräsidenten. Kisebbségi Kongresszusok Állandó bizottságának Közleményei. Jakabffy Elemér reagálása a Stimme der Minderheiten 11. számában. (OL Küm. res. vol. 1927-47-487 (304)). 44Bruns: i. m. 41.
