Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
1014 BELLÉR BÉLA különleges elbánás alá vonni, és hátrányukra megváltoztatni a tulajdonviszonyokat. Mindezeket a visszaéléseket elkerülendő az állam 1. részletes rendszabályokat dolgozzék ki gazdasági tevékenységére vonatkozólag; 2. vonja be a nemzetiségeket az állami gazdaságok és vállalkozások vezetésébe, és 3. építsen ki megfelelő gazdasági jogvédelmet számukra! Gündisch mélyenszántó és ugyanakkor gyakorlatias előadása nem vonta el a figyelmet az állampolgársághoz való jog biztosításának ugyancsak életbevágó kérdéséről. A téma egyik előadója Jakabffy Elemér volt. A kongresszus hangsúlyozta: mindenkinek joga van az állampolgárságra. A háború utáni állami átalakulások során sok százezer ember vesztette el önhibáján kívül állampolgárságát, és jutott gazdaságilag veszélyeztetett helyzetbe vagy egyenesen nyomorba. Ennek az áldatlan állapotnak megszüntetésére alkalmasak az érdekelt államok közt kötött állampolgársági egyezmények, különösen az ún. római egyezmény. A kongresszus ajánlja az utódállamoknak a római egyezmény ratifikálását. A régi orosz birodalom területén keletkezett utódállamoknak ugyancsak tanácsolja a versailles-i békeszerződés vonatkozó alapelveinek törvénybe iktatását, a cári időkből származó kivételes rendőri előírások egyidejű megszüntetésével. Igen fontos állampolgári jogként került a kongresszus napirendjére az Egyenjogúság a választójogban és annak gyakorlása c. téma, Deák Leó előadásában. A kongresszus csak olyan választási rendszert helyeselhet, amely a kisebbségeknek is lehetővé teszi számarányuknak megfelelő képviseletét a parlamentben és az önkormányzati testületekben. Minden mesterséges választókerületi beosztás, a többségnek nyújtott előny, a kisebbségeket sújtó hátrány ellenkezik a jogegyenlőség alapelvével. „Különösen el kell kerülni, de okvetlenül a választási törvény olyan megváltoztatását, amely arra vezet, hogy a nemzeti kisebbségek elveszítsék parlamenti képviseletüket." Mint ismeretes, ez történt a magyarországi németséggel is az 1922. évi választásokon.3 6 A nyelvhasználathoz fűződő eminens nemzetiségi érdek A nyelvi kérdés szabályozása c. napirendi pontban és határozatban kapott hangot. A nyelvhasználatot az állam csupán az állami üzemekben, valamint az állami szervek és az állampolgárok közti érintkezésben szabályozhatja. A magánéletben, a kulturális, tudományos, társadalmi közéletben korlátozás nélkül meg kell engedni a szabad nyelvhasználatot. Minden nemzetiségnek joga van saját tanítási és vizsgálati nyelvű iskolához. Ezekben az iskolákban azonban gondoskodni kell az államnyelv elsajátításáról is. A nemzetiség a vallásos életben is jogosult saját nyelve használatára. A kereszt- és családi név használata minden polgár személyes joga, amibe az állam nem avatkozhat be. Ahol egy nemzetiség zárt területet alkot, az államnyelv helyébe az illető nemzetiség nyelve lép. Az állam központi intézményeihez írásban és szóban a lakosság jelentős hányada által használt ún. érintkezési nyelveken is lehet fordulni és választ kapni. Ezek használatát az illető terület állami intézményeiben és önkormányzati testületeiben is meg kell engedni. A bíráknak és hivatalnokoknak rendelkezniük kell a nemzetiségek nyelvének ismeretével. A közigazgatási határok megállapításánál is tekintetbe kell venni a népesség nyelvi összetételét. A kongresszus kereste a kormányok és a nemzeti csoportok közti viták kiküszöbölésének útjait is. A kisebbségi jogok nemzetközi egyezményekben való kodifikálását, biztosításuknak és védelmüknek a Népszövetség által való átvételét történeti jelentőségű eseményként értékeli. Üdvözli azt is, hogy a kisebbségi kérdések szabályozására a Nép-36 Bellér Béla: Az ellenforradalom nemzetiségi politikájának kialakulása. Bp., 1975. 227-236.
