Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
1012 BELLÉR BÉLA elrettentő mementóként, amely a nemzetiségi kérdés forradalmasító hatására figyelmeztette a küldötteket. M. Duca román külügyminiszter már 1923-ban egyenlőségjelet tett a bolsevizmus és a nemzetiségek közé, a nemzeti konszolidáció veszélyeztetőit látva bennük.3 1 A nemzetiségi kongresszuson Szüllő Géza, a csehszlovákiai magyar kisebbség kiküldötte ütött meg hasonló hangot, mondván, hogy a jelenlegi kultúrát széttipró és Európa szilárd felépítését veszélyeztető bolsevizmus elismeri azokat a kisebbségi jogokat, amelyektől ők meg vannak fosztva. Ha tehát el akarják kerülni a bolsevizmus részéről fenyegető veszélyt, egyesült erővel kell keresni a kisebbségi kérdés megoldását. Egy Oroszországban élt szlávbarát svájci újságíró viszont a szovjet helyzet teljes félreismerésével vádolta Szüllőt, és cáfolatul Ukrajna, valamint Grúzia példájára hivatkozott.3 2 A kongresszus a következő tanácskozás előkészítésére egy öttagú előkészítő bizottságot választott, amelybe bekerült Vilfan, Szüllő, Sierakowski gróf, Schiemann és Leo Motzkin, a zsidók képviselője. Ammende főtitkár külön tárgyalásokat kezdeményezett az érdekelt kormányok képviselőivel, magyar részről Jungerth Mihállyal. Az ügyvivőnek a népszövetségi egyezségokmány 19., az alkalmazhatatlanná vált szerződések felülvizsgálatáról szóló cikkelye alapján az a kalandor ötlete támadt, hogy a következő kongresszus napirendjére fel kellene venni az önrendelkezési jogot, ill. pontosabban a határkiigazítás elvét annak tudatosítására, hogy a „békék által okozott igazságtalanságok egy része a kisebbségekre való tekintettel foganatosítandó határkiigazításokkal teendők jóvá a Népszövetség által". A Magyar Külügyminisztérium azonban ezt nem tartotta opportunusnak. A további tárgyalásokba Schiemann és Köster, a rigai német követ is bekapcsolódott. Végül elhatározták, hogy — bár rendkívül óvatos formában — mégis napirendre tűzik az önrendelkezési jogot, a Népszövetség kisebbségi eljárásának kritikáját és az agrárkérdést.33 A II. kongresszus előkészítő bizottsága 1926. április 6-án Drezdában vizsgálta meg a kongresszus napirendjére vonatkozó javaslatokat. A következő napirendi pontokat terjesztették eléje: 1. állásfoglalás az önrendelkezési joggal kapcsolatban; 2. a kisebbségek földbirtok-sérelmei és ebbeli követelései; 3. a kultúrautonómia megvalósítása észt mintára; 4. a regionális kisebbségi csoportok együttműködése; 5. a kisebbségi sajtó irányítása; 6. állandó szervezet létesítése és 7. új kisebbségi csoportok felvétele.34 Az előkészítő bizottság ülésének lefolyását nem ismerjük, de a kongresszus tényleges napirendje eltért az itt javasolttól. Hogy az új napirend hogyan alakult ki, nem tudjuk. Eközben serényen folyt a kongresszus pénzalapjának előteremtése is. A kongresszus költségeire a Magyar Külügyminisztérium Flachbarth közbenjárására összesen 2000 svájci frankot fizetett ki Ammendének. Jakabffy és Szüllő ehhez a magyar csoport hozzájárulása címén újabb 1000—1000 frankot adott, holott Ammende eredetileg csak 3000 frankot kért. 1000 frankot tehát előlegbe vettek.35 31 Zsombor de Szász: i. m. 369. 32 OL Kiim. res. pol. 1925-47-446. - Ugyanitt lásd a nemzetiségi kongresszus genfi francia nyelvű sajtóvisszhangját. 3 3 OL Kiim. res. pol. 1927-47-487 (503/1925, 34/1926, 198/1926). 34 OL Küm. res. pol. 1927-47-487 (213/1926) 3 5OL Küm. res. pol. 1927-47-487 (256/1926, 279/1926, 423/1926, 472/1926, 546/1926).
