Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925-29) 1011 A napirendi ponttal kapcsolatban egyhangúlag elfogadott határozat kimondja: minthogy az európai béke fenntartásának előfeltétele a nemzetiségek őszinte megértési szándéka, a Nemzetek Szövetségének világosan megfogalmazott feladatai és 1922. szeptember 21-i nyilatkozata értelmében elő kell segítenie a fenti határozatokban foglalt kisebbségi jogok megvalósítását. A kisebbségek készek támogatni a Nemzetek Szövetségét erre irányuló erőfeszítéseiben. A kongresszus külön határozatban fejezte ki legmelegebb háláját mindazon nemzetközi szervezeteknek, amelyek a kisebbségi probléma megoldásával foglalkoznak. Kérte őket, hogy a jövőben is dolgozzanak ezen a területen magasztos céljaik megvalósítására.2 8 Ha az I. nemzetiségi kongresszus mérlegét fel akarjuk állítani, megállapíthatjuk, hogy az indulás sikeres és biztató volt. A kongresszus határozott mérsékletet tanúsított a rendkívül bonyolult és kényes problematika tárgyalásában. A nemzetiségi jogok, főképpen a szabad gazdasági és kulturális fejlődés biztosítását elsősorban az illető ország demokratikus fejlődésétől és a Népszövetség támogatásától várta. Nem volt hajlandó programjába iktatni az önrendelkezési jogot, amely ebben a helyzetben revíziós-nacionalista törekvéseket szolgált volna. Leszögezte ugyan a nemzetiségek jogát sajátos viszonyaiknak megfelelő területi vagy személyi önkormányzati testület, autonómia létrehozására népiségük ápolása, fejlesztése végett, de ennek megvalósításában is került minden elhamarkodott túlzást. Autonómia bevezetésének a kongresszus szerint csak ott van értelme, ahol a kisebbség társadalmilag úgy van megszervezve, hogy élni is tud ezzel a lehetőséggel. A kongresszusra általában a többségi nép és a kisebbségek közti kiengesztelődésre, megbékélésre, együttműködésre való törekvés volt a jellemző. Ennek a rokonszenvesen csengő, demokratikus színezetű nemzetiségpolitikai programnak megvalósítása nem ígérkezett könnyűnek. Ismeretlen tényező volt egyelőre az érdekelt kormányok magatartása a tekintetben, hogy milyen választ adnak a nemzetiségi mozgalom újabb kihívására: nemzetiségpolitikájuk fejlesztésének eszközét látják-e benne vagy esetleg revíziós-nacionalista külpolitikai arzenáljuk újabb fegyverét? A magyar kormány ez utóbbi lehetőség felé kacsingatott. Jungerth Mihály revali (tallinni) követségi tanácsos, ügyvivő jelentésében nagy sikernek mondja a világ különböző kisebbségeinek összetalálkozását, személyes érintkezését és kisebbségi jogaikért újonnan indított közös harcát, de érdeklődése elsősorban mégis az utódállamok magyar kisebbségei három csoportjának szólt, amelyeket Jakabffy romániai magyar delegátus vezetésével kívánt tömöríteni.2 9 Saját nemzetiségpolitikája semmi inspirációt nem kapott a kongresszustól. Legföljebb berzenkedett a németországi kisebbségek által kiadott és a kongresszuson körözött Kulturwille c. folyóiratnak a magyarországi német és szlovák kisebbség sanyarú helyzetére vonatkozó közlése miatt. A cikk helyesbítésére egyébként felhívták Gündisch figyelmét.30 A revíziós nacionalizmusnál nem kisebb veszélyt jelentett a kongresszus számára a szovjetellenesség. A szovjet nemzetiségi politika az önrendelkezési jog elfogadásával és állami érvényesítésével nem követendő például szolgált a kongresszus számára, hanem 2 8OL Küm. res. pol. 1926-41-415. OL Küm. res. pol. 1925-47-446. Jakabffy: i. m. 175-176. 29 OL Küm. res. pol. 1927-47-487 (503/1925). 30 OL Küm. res. pol. 1925-47-446. 9*
