Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V

1010 BELLÉR BÉLA gendő a kisebbségvédelmi szerződések puszta ratifikálása, hanem az egész kisebbségi joganyagnak át kell mennie az alkotmányba és a törvényekbe. Minden demokratikus államnak biztosítania kell polgárai számára a jogegyenlőséget és jogrendet. Ez már magában véve is kisebbségvédelem. A napirendi ponthoz csatlakozó, egyhangúlag elfogadott határozat kimondta, hogy a nemzeti-kulturális szabadságot a népek közti kapcsolatok etikai alapelvének kell tekinteni, és érvényesíteni kell pozitív jogi normákban és törvényes rendszabályokban egyaránt. Éppen ezért minden nemzetiséggel rendelkező államnak biztosítania kell nemzetiségei szabad gazdasági és kulturális fejlődését, állampolgári jogaik szabad és csorbítatlan élvezetét. Ezeknek az alapelveknek elismerése és gyakorlati keresztülvitele előfeltételét képezi a népek egyetértésének és Európa békéjének. A kongresszus 2. napirendi pontként az önkormányzati elv jelentőségét tárgyalta meg a nemzeti béke megteremtése szempontjából. Előadója Nurok lettországi zsidó delegátus volt. A vita során Christiansen dán kiküldött hangsúlyozta, hogy autonómia csak ott lehetséges, ahol a kisebbség társadalmilag úgy van megszervezve, hogy eredményesen élhet is az állam által nyújtott autonómia lehezőségével. Flachbarth is lelkesen helyeselte a javaslatot már csak azért is, mert a magyar jogfejlődésben jól ismert az autonómia elve (Horvátország), és a politikai eszmék történetében is gyakorta megjelenik (Kossuth). A csehszlovákiai magyar pártok, úgymond, szilárdan támogatják a Kárpát-Ukrajna és Szlovákia autonómiájára vonatkozó követeléseket, (nyilván nem egészen csehszlovák-ellenes él nélkül). Ehhez a napirendi ponthoz a következő 2. számú határozatot fogadták el: minden nemzetiségi népcsoportnak joga van ahhoz, hogy sajátos viszonyainak megfelelően területi vagy személyi alapon szervezett közjogi testületekben ápolja és fejlessze saját népiségét. Az önkormányzatban látja á kongresszus az államhoz tartozó kisebbségi és többségi népek súrlódásmentes együttműködésének és az európai népek közti kapcsolatok megjavításának zálogát. Ugyanezen nap délutánján került sor a 3. sz. napirendi pont megtárgyalására A Nemzetek Szövetségének feladatai a kisebbségvédelem terén címmel. Margulies csehországi zsidó delegátus figyelemre méltó beszédében hangsúlyozta, hogy a kisebbségek ne csak saját ügyük ügyvédjei legyenek, hanem saját problémáikon felülemelkedve küzdjenek a kisebbségi jogok általános elismertetéséért is. Ehhez a napirendi ponthoz a magyarországi németség nevében Gündisch szólt hozzá. A genfi magyar képviselet követségi titkárának, Baranyai Zoltánnak megítélése szerint kitűnő beszédben emelte ki, hogy a kisebbségi szerződések nélkül Európa békéje veszélyeztetve volna. A kisebbségi kérdés ma már nem csupán az egyes államok belügye, hanem nemzetközi kérdéssé nőtte ki magát. Megoldása elképzelhetetlen a kisebbségek képviselőinek bevonása nélkül. A háború előtt sok állam ellenséget látott kisebbségeiben; legnagyobb részük ma már belátja, hogy a kisebbségi jogok nem gyengítik az államot. A nemzetiségi követelések különösen kulturális téren jól összeegyeztethetők az állami érdekkel. „Amely pillanatban — hangoztatta Gündisch — a többségi népek belátják, hogy mi ... nem destruktív, hanem konstruktív politikát akarunk folytatni, hogy a kisebbségvédelemmel ki akarjuk küszöbölni az állam életéből a súrlódásokat, jó reménységgel terjeszthetjük ebben a határozatban kifejezett kívánságunkat a Népszövetség elé." A Népszövetség szerezzen érvényt a kisebbségi jogoknak, mert enélkül nem lesz béke Európában!