Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V

A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925-29) 1009 magyar kormánnyal is, jóllehet Magyarországnak nem voltak nagyobb számban nemzetiségei, de finom ösztönnel megérezte, hogy a nemzetiségi kongresszusok keretében ezeket is, de még inkább az ún. utódállamok magyar kisebbségeit jól felhasználhatja revíziós külpolitikai céljai érdekében. Ennek az előlegezett bizalomnak zálogaként a Magyar Külügyminisztérium 5000 márkát fizetett ki a kongresszus előtt Ammendének.2 4 A kulturális autonómiáért Az I. nemzetiségi konferencia, ül. kongresszus 1925. október 14-16 napjain ült össze Genfben. A kongresszuson 27 európai kisebbségi csoport 47 képviselője jelent meg, akik 12 ország 10-féle, együttesen 30 milliónyi nemzetiségét képviselték. Az egyes nemzetiségek szószólói — magyar külügyi megítélés szerint — tekintélyes politikusok voltak, akik megalapozták a kongresszus jó hírnevét. A magyarországi nemzetiségek közül a kongresszuson csupán a németek jelentek meg, akiket ezúttal is Gündisch Guidó képviselt. A többi nemzetiség nem látszott „szervezett"-nek, és ezért nem jelenhetett meg. Részt vettek a kongresszuson az utódállamok magyar kisebbségeinek már említett prominens képviselői is. Magyar részről nagyon hasznosnak ítélték meg a magyar kisebbségek három csoportjának genfi találkozását és eszmecseréjét. Közülük Jakabffyt tartották a vezetésre leginkább rátermettnek.2 5 A kongresszus első napja, október 14-e ügyrendi kérdések megtárgyalásával telt el. A tanácskozás elutasította a lengyelországi ukránok, beloruszok és litvánok javaslatát az önrendelkezési jog napirendre tűzéséről, úgyszintén a macedón menekültek tagsági kérelmét. Arra a politikaüag bölcs álláspontra helyezkedett, hogy kizárólag az illető államban élő, ottani állampolgár nemzetiségek képviselőjének tekinti magát, és elzárkózik az emigránsoktól. Az önrendelkezési jog elutasítása és az emigráns szervezetek kizárása elengedhetetlen feltételei voltak a szervezet legális tevékenységének. Ha bármelyikben enged a kongresszus, óhatatlanul a nemzetközi felforgató szervezetek listájára kerül.2

6 Az október 15-i gyűlésen a kongresszus összehívóinak, Joszip Vilfan olaszországi szlovén, Paul Schiemann lettországi német és Szüllő csehszlovákiai magyar képviselőnek beszédei hangzottak el, majd a választásokra került sor. Elnöknek Vilfan képviselőt választották meg; alelnökök Czerkawski lengyelországi ukrán szenátor, Grünbaum lengyelországi zsidó képviselő, Jeremiez lengyelországi belorusz képviselő, Schiemann lettországi német képviselő, Sierakowski gróf németországi lengyel és Szüllő csehszlovákiai magyar képviselő lettek. Főtitkárrá a fáradhatatlan Ammendét választották.2 7 A választás után mindjárt rátértek az érdemi munkára. Első napirendi pontként Nemzeti türelem mint nemzetközi jogi alapelv címmel az egyik megválasztott alelnök, Schiemann tartott előadást. Magyar kisebbségi részről Flachbarth Ernő (Csehszlovákia) és Balogh Arthur (Románia) felszólalásai keltettek figyelmet. Balogh professzor azt fejtegette, hogy a kisebbségek egyenjogúsítása nem politikai,hanem jogi kérdés. Nem elea4

OL Kiim. res. pol. 1925-47-369. 2 5

OL Küm. res. pol. 1927-47-487 (503/1925). 16

OL Küm. res. pol. 1925-47-446. S7

OJ. Küm. res. pol. 1925-47-446. Bruns: i. m. 40. 9 Századok 1981/5