Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
1008 BELLÉR BÉLA Az észt kulturális autonómiában a kisebbségvédelem számára rejlő lehetőségeket nem csupán az észtországi német kisebbség vezetője ismerte fel, hanem más német kisebbségek vezetői is. Ezen aligha lehet csodálkozni, hiszen a németség volt Közép- és Kelet-Európa legnagyobb, nagy területen szétszórt, de mindenütt öntudatos és szervezett nemzetisége. Ez a körülmény már eleve vezető szereppel kecsegtette a németséget a tervezett kisebbségi szervezetben. Ennek mintegy bejelentése volt az 1925. március 27-28-án Prágában megtartott kelet- és dél-európai német kisebbségi értekezlet, amelyen a következők vettek részt: Rudolf Brandsch (Románia), Stefan Kraft (Szerb-Horvát-Szlovén Királyság), Gündisch Guidó (Magyarország), továbbá a lengyelországi, olaszországi, baltikumi németek küldöttei. A konferenciát rendező, 1922-ben alakult Európai Német Népcsoportok Szövetsége (Verband der deutschen Volksgruppen in Europa) a német kisebbségek politikai céljául a kultúrautonómia kivívását jelölte meg, észtországi mintára. Ennél messzebbmenő célt, a Német Birodalomhoz való csatlakozást csupán a csehországi németség nacionalista frakciója tűzött maga elé. Gazdasági téren a német kisebbségi vezetők a kelet- és dél-európai német gazdasági és kereskedelmi vállalatok információcseréjét és kölcsönös hitelnyújtását szorgalmazták.22 A nemzetiségi kongresszus megalakulása A prágai konferencia szárnyakat adott a különben is rendkívül ügyes, agilis, kiváló diplomáciai érzékkel rendelkező Ammendének, aki egy hónap leforgása alatt valamennyi számottevő európai nemzeti kisebbséget megnyert a konferencia eszméjének. Természetesen nem hagyta ki a világháború utáni Európának a német mellett másik legnagyobb és legszervezettebb kisebbségét, a magyart sem. A három utódállam magyar kisebbségei közül Ammende először a csehszlovákiaihoz talált kapcsolatot, méghozzá olyan sikerrel, hogy Szüllő Géza, az Országos Keresztényszocialista Párt vezére, a csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga elnöke beállt a kongresszus összehívói közé. Mellette Flachbarth Ernő, a Népszövetségi Liga ügyvezető alelnöke, lapszerkesztő, a nemzetiségi kérdés tudós politikusa vállalta a csehszlovákiai magyar kisebbség kongresszusi képviseletét. A romániai magyarság vezetőivel, köztük Ugrón Istvánnal, az Országos Magyar Párt akkori elnökével, valamint az elnöki tanács tagjaival 1925 nyarán Kolozsvárott vette föl Ammende a kapcsolatot. A romániai magyarság kongresszusi képviseletére Jakabffy Elemér, a Magyar Párt alelnöke és Balogh Arthur jogászprofesszor vállalkozott. Ammendének a jugoszláviai magyar kisebbséggel is sikerült megegyeznie és elérni a nagy tekintélyű képviselő, Deák Leó kongresszusi kiküldetését. Különlegesen jó kapcsolatokat épített ki Ammende a nak. A gyakrabban használt, 'nemzetiség', 'kisebbség', 'nemzeti kisebbség', sőt 'nemzetiségi kisebbség' mellett előfordul a 'minorité de race' - olykor az 'etnique' - és a 'minorité de langue' kifejezés is. Nem kétséges, hogy a 'faji kisebbség'-et nem a fajelmélet értelmében használják, hanem egyszerűen nemzetiség, népi kisebbség értelmében, ami viszont lényegében fedi a nyelvi kisebbség fogalmát. A 'minorité de nationalité' használata annyiban szülhet bizonytalanságot, hogy a francia, 'nationalité' nemcsak nemzetet, nemzetiséget, hanem állampolgárságot is jelent. A rendkívül szétágazó terminológia egységesítéséről lemondva, feldolgozásunkban mi általában meghagytuk az eredeti szóhasználatot. "OL Küm.res. pol. 1925-7-158. 2 3 Jakabffy: i. m. 175-176.
