Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925-29) 1007 A németet követően a zsidó kulturális autonómia is kiépült Észtországban. A kultúrautonómia törvénybe iktatása páratlanul széles körű visszhangot keltett. Sokan úgy vélték, hogy ezzel az észt parlament példát adott Európának a nemzeti kisebbségi kérdés megoldására. Ez adta az ötletet az ottani, mindössze 18 319 főt, az összlakosság 1,7%-át számláló németség egyik vezetőjének, Ewald Ammende újságírónak, hogy kongresszusra hívja össze Európa szervezett nemzeti kisebbségeit. A tervvel szemben három komoly aggály merült föl. Az egyik az volt, hogy a kisebbségek saját kormányuk esetleges bírálatával nem mérgesítik-e el akarva, akaratlan a többségi és kisebbségi nép közti viszonyt. A másik aggodalom, hogy maguk az egyes kisebbségek nem kerülnek-e szembe egymással, amikor más kisebbségek részéről bírálat éri a velük fajrokon kormányokat. Végül meg kellett vizsgálni annak a tervnek realitását is, hogy el lehet-e érni egyáltalán a kongresszuson valamennyi — tehát nem csupán a legyőzött, hanem a győztes államok - nemzetiségének megjelenését. Az Ammende által kidolgozott szervezési platform — legalábbis egyelőre — lehetővé tette e hármas veszély elkerülését. Ami a kongresszusok programját illeti, a tervezet leszögezte, hogy az egyes kormányok politikáját általában és nemzetiségi politikáját különösen a kongresszus nem teheti konkrét bírálat tárgyává. Csupán olyan elvi jelentőségű kérdéseket és kívánalmakat tűzhet napirendjére, amelyek valamennyi kisebbség érdekét egyaránt szolgálják. Ezzel a szabályozással elejét lehetett venni a két fő aggodalomnak.1 9 Ami pedig a harmadik aggályt illeti, azt elsősorban a résztvevők körének ésszerű szabályozásával lehetett elhárítani. A kongresszus előkészítői természetesen nem vállalkozhattak a kisebbség fogalmának pontos definiálására, amivel egyébként a népszövetségi alapokmány, sőt a különböző kisebbségi szerződések is adósak maradtak.2 0 A kisebbség elméleti meghatározásával együttjáró leküzdhetetlen nehézségeket megkerülve, józanul két, pontosan ellenőrizhető gyakorlati kritériumhoz kötötték a részvételt, nevezetesen: 1. hogy az illető „csoportok államukban szervezettek legyenek", és 2. hogy „saját nemzeti kultúrakaratuk legyen, amelyet minden további nélkül föl lehet tételezni, ha a csoport többsége a kongresszuson való részvétel mellett van, ill. nincs ellene; egyébként a jelentkező résznek állandó jellegű kollektív kulturális életmegnyilvánulásaival kell ezt bizonyítani". A fönti kritériumok alapján a készülő európai nemzetiségi kongresszust olyan népcsoportok szervezetének lehetett felfogni, amelyek mindenesetre rendelkeznek a „tartós jellegű nemzeti kulturális közösség" minőségével. A kisebbség fogalma tehát lényegében a kulturális közösséget jelentette, egyelőre minden politikai színezet nélkül.21 mindenekelőtt a németek, zsidók, magyarok szerepét. Jelen tanulmány éppen ezt a hiányt igyekszik pótolni magyar vonatkozásban a Magyar Külügyminisztérium iratanyaga alapján. Egyébként a feldolgozás a kongresszus előtörténetét illetőleg Hans Beyer: Die Rolle Schmidt-Wodders im europäischen Nationalitätenkongress. - Schriften der Heimatkundlichen Arbeitsgemeinschaft Nordschleswig 9. füz. 67-98, további történetét illetőleg pedig Bruns már idézett munkájára, Jakabffy Elemér A szervezett nemzetkisebbségek genfi kongresszusai és a magyar kisebbségek. Magyar Szemle 1927. I. 175-177. c. cikkére, a Nation und Staat és a Sonntagsblatt megfelelő évfolyamainak beszámolóira támaszkodik. " Jakabffy: i.m. 175-176. 20 Bruns: i.m. 21-22. 2'Die Nationalitäten... XI, 332-333. - A pontosabb fogalmi meghatározást megnehezíti a rendkívül változatos terminológia, amelyet a vonatkozó dokumentumok, feldolgozások használ-
