Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925-29) 1005 Egy új nemzetközi szervezet felé Az eddig felsorolt különböző nemzetközi szervezetek csak részproblémaként, mellékesen foglalkoztak a kisebbségi kérdéssel. 1925-ben azonban Genfben egy olyan nemzetközi szervezet jött létre, amely fő feladatának a kisebbségi kérdéssel való állandó és rendszeres foglalkozást tekintette: az európai nemzetiségi kongresszus intézménye. Egy ilyen szervezet lehetőségét — minden hiányossága ellenére is — a versailles-i rendszer kisebbségvédelme teremtette meg, amely kettős irányt adott a nemzetiségi kérdés fejlődésének: egyrészt elősegítette az egy és ugyanazon államban élő különböző nemzetiségek kisebbségi érdekeinek kölcsönös kiegyenlítését, másrészt lehetővé tette valamennyi európai nemzetiség alkalmi összefogását. Az internacionális és konnacionális együttműködésnek megvolt az a haszna is, hogy általa népszerűsíteni lehetett a nemzetiségi kérdés megoldásának helyi és különleges módjait, nem csupán ugyanazon nemzetiség külföldi népcsoportjai között, hanem különböző nemzetiségek körében is. Egy nemzetközi kisebbségi konferencia megrendezésének terve tudomásunk szerint először Radies Istvánnak, a Horvát Parasztpárt vezérének, az európai nemzetiségi mozgalmak serény résztvevőjének fejéből pattant ki 1924 tavaszán. A konferencia színhelyéül Radies Bécset szemelte ki. A magyar kormány aggodalommal tekintett a bécsi konferencia elé, egyrészt Radies fantasztikus elképzelései, másrészt ingadozó jelleme és politikai megbízhatatlansága, nem utolsósorban azonban a horvát politikus állítólagos szovjet kapcsolatai miatt. „A bécsi kisebbségi konferencia részben orosz érdekeket is szolgált volna" — állapítja meg a Külügyminisztérium. Ez annyiban igaz, hogy a Szovjetunió ebben az időben tudatosan és szervezetten igyekezett a kelet-európai nemzeti és nemzetiségi kérdést a szocialista forradalom erőtartalékává változtatni. A magyar kormány aggodalma azonban túl korai volt: az osztrák kormány betiltotta a tervezett konferenciát.1 5 Kedvező hatást keltett viszont magyar kormánykörökben a Londonban 1924 szeptemberében nagy ünnepélyességgel megtartott IV. Nemzetközi Demokrata Kongresszus állásfoglalása a nemzetiségi kérdésben. A francia—német ellentét árnyékában ülésező és éppen ezért gyakorlatilag eredménytelen kongresszus a párizsi magyarbarát szlovák emigráció, ill. pontosabban: ügynökség vezetőjének, Dvorcsák Győzőnek buzgólkodására elfogadott egy határozatot, amely a nemzetiségi kérdésnek az összes népek egyenlősége és azonos joga alapján való rendezését a béke megalapozása és megvédése döntő tényezőjének minősíti, s mint ilyet a Népszövetség elsőrendű figyelmébe ajánlja.16 A szervezet egy év múlva ugyanott rendezett kongresszusán Dvorcsák nagy — és általa hatásosnak ítélt — beszédben méltatta a történelmi Magyarország előnyét nemzetiségi szempontból az utódállamokkal szemben. Míg a történelmi Magyarországon öt nemzeti kisebbség élt egyetlen földrajzi és kulturális egységben, addig az utódállamokban 8-14 nemzeti kisebbség van, amelyek együttesen többséget alkotnak; amellett ezek az államok földrajzilag sem egységesek. A kongresszus, miután sajnálatának adott kifejezést amiatt, hogy a nemzetiségi kérdésben kinyilvánított óhaja nem valósult meg, megerősítette korábbi határozatát, kiegészítve azzal, hogy a Népszövetség kisebbségvédelmét ki kell 15 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) Kiim. res. pol. 1924-27-174 16OL Kiim. res. pol. 1925—7/a-416/1924.
