Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V

1004 BELLÉR BÉLA javaslatokat a Népszövetségi Tanács mellett működő állandó bizottság felállításáról most azzal egészíti ki, hogy a bizottság három tagból álljon, és illetékessége jogi és szociális kérdésekre terjedjen ki. Az 1925-ös ottawai értekezlet újból figyelmeztetett a paritásos bizottságok fontossagara, és követelte, hogy a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság intenzívebben foglalkozzék kisebbségi kérdésekkel. Az 1928-i berlini ülés az általános emberi jogokkal kapcsolatban foglalkozott a kisebbségi kérdéssel. Ennek vizsgálatára egy tanulmányi bizottságot állítottak fel, amelynek elnöke Studer rendi tanácsos (Svájc) lett. A nemzetközi társadalmi és politikai szervezeteken kívül a nemzetközi jogi szervezetek is foglalkoztak kisebbségi kérdéssel. A Nemzetközi Jogi Társaság (International Law Association) 1921-től kezdve — egy esettől eltekintve — minden ülésen foglalkozott kisebbségi problémával. 1924. évi stockholmi ülésén indítványt fogadott el, mely szerint a Népszövetség minden tagállamának joga legyen kisebbségi ügyben a Tanácshoz, ill. az Állandó Nemzetközi Bírósághoz fordulni. Az 1926. évi bécsi ülés jelentős változtatásokat javasolt a kisebbségvédelmi eljárásra vonatkozólag. Eszerint a petíciót benyújtó kisebbségnek lehetővé kell tenni az állásfoglalást a kérvényre adott kormány válasszal kapcsolatban, és az eljárás valamennyi dokumentumát közzé kell tenni. A Népszövetség főtitkára évi jelentésében hozza nyilvánosságra a petíciók listáját, tartalmi kivonatukkal és eredményükkel együtt. A Társaság bírálta a Tanácsot, hogy nem veszi igénybe kellő mértékben az Állandó Nemzetközi Bíróságot. Végezetül megbízta kisebbségi bizottságát, készítsen jelentést arról, hogyan lehetne javítani a fennálló szerződések keretei közt a kisebbségi jogalkalmazást. A másik nemzetközi jogi szervezet, a Nemzetközi Jogi Intézet (Institut de Droit International) 1921-ben egy bizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy referátumot dolgoztasson ki vele a kisebbségek emberi és polgári jogainak nemzetközi védelméről. A bizottság előadója, André Mandelstam orosz nemzetközi jogász két egyezménytervezetet dolgozptt ki: egy speciális kisebbségi jogit, amely egyfajta kultúrautonómia irányába kívánja fejleszteni a kisebbségi jogot, továbbá egy általános emberi és polgári jogit, amely többek közt a magániskolák tanítási szabadságát és szabad nyelvhasználatát tartalmazta. A bizottság meg akarta szüntetni az érvényes kisebbségi jog kivételes jogi helyzetét, és javasolta minden államnak, hogy ismerjék el jogi alapelvnek a kisebbségvédelem alapelvét, amely minden kultúrállamot kötelez, és amely a pozitív nemzetközi jog részét képezi; ezenkívül általános érvényű egyezményben szabályozzák a kisebbségvédelmet. A kisebbségvédelemmel foglalkozó jogi szervezetek közt utoljára meg kell említenünk a francia Gabriel Hanotaux által alapított Nemzetközi Diplomáciai Akadémiát (Académie Diplomatique Internationale), amely főleg a kisebbségi szerződések egyenlőtlenségét elemezte. Az egyházi szervezetek közül a Világszövetség az Egyházak Nemzetközi Barátsági Munkájáért elnevezésű szervezet már 1919 óta foglalkozik a kisebbségi kérdéssel, és gyakorlati közvetítő szerepet vállal. Az Egyházak Világtanácsa ugyancsak érdekeltnek mondta magát a kisebbségek helyzetének javulásában.1

4 Bruns: i. m. 43-48. Zehn Jahre . . . 447-450.