Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925-29) 997 Kisebbségvédelmi szerződések Ε szerződések kidolgozását az Új Államok Bizottságára ruházták, amelyet a hármas Főtanács (Clemenceau, Wilson, Lloyd George) 1919. május elsejei ülésén szervezett azzal a feladattal, hogy Lengyelország és a többi újonnan alakítandó állam nemzetközi kötelezettségeit tegye tanulmány tárgyává, beleértve a jogi és egyházi kötelezettségeket is. Az 1919. május 3-tól 1919. december 9-ig működő bizottság munkáját különböző nemzetiségpolitikai irányzatok, elgondolások és szervezetek befolyásolták. Erősen hatott a bizottságra Wilson elgondolása, amelynek két sarkpontja volt: 1. az állami szuverenitás korlátozása az emberiség magasabb rendű joga által és 2. a nemzetiségi vagy kisebbségi jog nemzetközi biztosítása az állam részéről történő minden jogsértéssel szemben. Ugyanebben az irányban, a kisebbségi vagy nemzetiségi jog nemzetköziesítése irányában hatott a csehszlovák emigráció vezetőjének, T. G. Masaryknak elgondolása, aki farizeusi alapelvnek nevezte az államok közt akkoriban érvényesülő szemléletet és gyakorlatot, miszerint a nemzetiségi kérdés az egyes államok belügye, amellyel tulajdonképpen kényre-kedvre kiszolgáltatják a kisebbségeket a többségi államnemzetnek, és követelte, hogy a Népszövetség hozzon létre a nemzetiségi problémákban illetékes döntőbizottságot, amely szükség esetén közbeléphet a nemzetiségek védelmében.6 A kisebbségi jogok kodifikálása és érvényesítése terén a legnagyobb szerepe azonban kétségkívül a különböző zsidó szervezeteknek volt, amelyek közel tudtak férkőzni az Új Államok Bizottságához, és befolyásolni tudták annak munkáját. Az említett bizottság még az 1919. májusában tartott 2. ülésen elhatározta, hogy meghallgatja a zsidóság delegátusait, ha szükségesnek látszik az érdekelt felek meghallgatása. A zsidók szervezete (Comité des Délégations Juives à la Conférence de la Paix) 1919. május 10-én memorandumot intéz a párizsi békekonferenciához, amelyben már nemcsak a zsidó, hanem a többi kisebbség kérdését is fölveti, és amely egy kisebbségi szerződéstervezetet is magában foglal. A zsidó befolyás jelentette Párizsban azt a csatornát, amelyen át az osztrák szociáldemokrácia (Renner, Bauer) nemzetiségjogi teóriái eljutnak a békekonferenciához. Ez a program, amelyet korántsem csak a szociáldemokraták vallottak magukénak, már a háború előtt, de még inkább a háború alatt széles körű érdeklődést váltott ki az oroszországi és a kongresszusi lengyelországi zsidók körében. Lényege az autonómiagondolat volt, amelyet a zsidók magukévá tettek. Ez azonban Párizsban nem váltott ki megfelelő hatást, noha az angolszász jogi gondolkodástól sem volt idegen. A zsidó álláspontot gyöngítette, hogy maga a zsidóság is megosztott volt belsőleg atekintetben, hogy vallási vagy nemzeti közösségnek számít-e. Az Uj Államok Bizottságának 1919. május 3-án megtartott első ülésén bemutatják Lloyd George titkárának levelét, amely közli a békekonferencia főtitkárával, hogy a Főtanács elhatározta: Lengyelországgal és más új államokkal szerződést kíván kötni nemzetközi kötelezettségeikről, beleértve faji (népi) és vallási kisebbségeik védelmét is. A levélhez mellékelve volt Wilson tervezete, amely protokolláris formába öntött néhány általános érvényű elvet először is a vallásszabadságra vonatkozólag. (Ebben különösen is érdekelve voltak a lengyelországi és a romániai zsidók.) Ez a tervezet a következőképpen hangzott: „ . . . állam kötelezi magát és elvül elismeri, hogy nem tiltja vagy akadályozza 6Kővágó: i. m. 24-25.
