Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
992 JESZENSZKY GÉZA területéről. Alden bevezetése kiemelte, hogy jog szerint „Magyarország teljesen önálló, független állam", majd kijelentette, hogy „a Magyarországot az utóbbi időben érő ellenséges kritika nem mindig megalapozott és megérdemelt", mert a fejlett Nyugat mércéjével mér és elfelejti, hogy csak 1867-ben indult meg a belső fejlődés. Sokat mondó e könyv-dömping fogadtatása. Forster Bovillt a radikális Speaker radikálisabb utóda, a Nation kedvezően ismertette, és írója nyomán elfogadta, hogy „Magyarország vonzó ország".178 A Times Literary Supplement viszont - Steed befolyása alatt, ha nem egyenesen az ő tollából — sok hibát talált benne, s különösen a szlovákokról írottakat sérelmezte.179 Ugyanitt Mahaffy jó kritikát kapott, de Knatchbull-Hugessen munkáját a névtelen recenzens - kvalitásait és olvasottságát elismerve — szigorúan megbírálta, amiért magáévá tette a magyar politikusok „heves előítéleteit", amiért lenézi a nemzetiségeket, alaptalanul tulajdonít nekik szeparatista szándékot, s így végül történelem helyett pártpolitikai vitairatot írt.180 A Saturday Review tulajdonképpen nem Knatchbull-Hugessent, hanem Magyarországot értékelte. „Sajnálatosan téves volt a nézet", hogy Magyarország a politikai szabadság első képviselője a kontinensen, az elmélet és a gyakorlat „rikító ellentéte" ezt cáfolja. A valóság „Európa legrosszabbul igazgatott" országának a képét mutatja, s nagy kár, hogy a szerző „egy szélsőséges párt szolgálatába" állt.181 Szavai igazolására a folyóirat csak Seton-Watsonra hivatkozhatott, akinek a könyvét - Alden és Andrássy munkájával együtt — négy héttel később mutatta be.18 2 Az utóbbi kettő célját „a magyarok dicsőítésé"-ben, Angliához való hasonlításában látja, s ennek a célnak a szolgálatában hallgatnak a jelen súlyos problémáiról, a magyarosításról, a reakciós törvényhozási intézkedésekről. Andrássy a nemzetiségeknek Magyarország történetében vitt fontos szerepét sem említi, holott „a Hunyadiak románok, Szapolyai János és Kossuth pedig szlovákok voltak". Mint az utóbbi állítás is jelzi, ez a hetilap is kiragadta Seton-Watson legvitathatóbb megállapításait, legtúlzóbb állításait (pl. Magyarországon a kiskorúakat korbácsolják), ezek azután könnyen elterjedtek a köztudatban. Most már a Nation is fölébredt és megállapította, hogy a tehetséges, ám beképzelt és uralomvágytól űzött magyarok hallatlan módszerességgel nyomják el szerencsétlen alattvalóikat, beleértve a magyar proletariátust, de uralmuk napjai meg vannak számlálva. Abban igaza lett e lapnak, hogy „e rendkívül fontos kérdésben ez [Scotus Viator könyve] lesz az alapvető kézikönyv".183 Más ismertetések is ezt hangsúlyozták róla: „tájékozódási forrás Közép-Európa politikai fejlődésének egy sötét és kevéssé ismert oldaláról" (Morning Post), „rendkívül nehezen cáfolható" (Westminster Gazette), „valószínűleg alapvető kézikönyv lesz" (Morning Leader). Seton-Watsonnak már ezt a munkáját is forrásként használta föl az Ausztria-Magyarországról a világháború előtt kézült utolsó nagy elemző-ismertető könyv. Geoffrey Drage rendkívül lelkiismeretes anyaggyűjtés alapján kézikönyvszerűen ismertette a Monarchia történelmét, társadalmi, gazdasági és politikai viszonyait, aktuális problé-17 8 The Nation, 1908. okt. 3. 30. 179 The Times Literary Supplement, 1908. okt. 1. 315. 180 Uo„ 1909. jan. 14. 10. 181 SaR, 1909. jan. 16. 81-82. 1 8 J Uo., 1909. febr. 13. 211-213. 18 3 The Nation, 1909. jan. 16. 615-616.
