Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
A KOALÍCIÓ ÉS ANGLIA 993 máit, a vitatott kérdésekben szembeállítva a különböző fölfogásokat, de a legutolsó évek magyarországi kérdéseiben ő is a kritikusoknak adott igazat.18 4 A magyar politikáról megjelent tömérdek írást elfogulatlanul kísérelte meg méi légre tenni az Edinburgh Review. Abból indult ki, hogy a magyar kérdés az angolok számára is fontos, mert „nem csupán Magyarország, de az egész európai politikai rendszer jövője függ tőle, hiszen joggal tekintik nélkülözhetetlen elemének a Habsburg-monarchia integritását". Emellett tagadhatatlan a britek és a magyarok „kölcsönös, szinte össztönös szimpátiája" — aminek az alapja a közös felsőbbrendűségi komplexus. De a magyaroknál az alkotmányos szabadság eszméje — az ókori görögökhöz hasonlóan — csak egy privilegizált osztályra korlátozódott, és csak ezen belül voltak benne demokratikus elemek. Nem olyan nagy baj, hogy Knatchbull-Hugessen a magyar álláspont apológiáját írta meg, mert a másik fél még nála is jobb szóvivőt talált Seton-Watsonban, akinek a könyve „el kell ismernünk, meggyőző vádirat az uralkodó magyaroknak az alárendelt népekkel szemben követett politikájáról". A valóban általuk teremtett országban a magyar vezető pozíció megőrzésének az útja nem az erőszak, hanem szabad játékot engedni minden törvényes óhajnak, s ezek között az anyanyelven való imádkozás és mindennapos érintkezés a legfontosabb.185 1909-re tehát a koalíció bomlásától, majd bukásától függetlenül is véget ért az angol—magyar barátkozás, mind a politikusok, mind a sajtó és a közvélemény szintjén. Ezzel lekerült a magyar politika napirendjéről az egyetlen olyan külpolitikai alternatíva, amelynek volt népszerűsége, némi realitása, és megvalósulva egészen más útra terelte volna az országot. A választási lehetőség azonban nem adatott meg, s a külpolitikai kényszerpályán haladó két ország mind jobban eltávolodott egymástól, Angliában a magyarokat a Hármasszövetség és a német politika szilárd támaszaként könyvelték el. Az I. világháború után a magyar nemzetet ért katasztrófáért bűnbakot keresők és a saját felelősségüket minimalizálni igyekvő politikusok gyakran hibáztatták a dualista korszak kormányait a nyugati kapcsolatok elhanyagolása miatt, ellenpéldának állítva a sikeres román, cseh és délszláv propagandát.186 Kétségtelen, hogy a külképviseletek hiánya, az önálló külpolitizálás lehetetlensége és a külpolitikával járó felelősség meg nem ismerése, mindenekelőtt pedig a német politikai és egyéb kapcsolatok túlsúlya nagyban hozzájárult a magyar politikai látókör beszűküléséhez. A külföld elhanyagolását azonban a koalíciónak nem vethetjük szemére, legföljebb az angol kritika által odavetett kesztyű meggondolatlan fölemelését. Az I. világháború előtti magyar külpolitika — és ezen belül az angliai próbálkozások — kudarca jórészt a magyar politikusokon kívül álló tényezők rovására írható. Joggal emelte ki magyarországi tapasztalatait összegező jelentésében Howard brit főkonzul az angol-magyar viszony külpolitikai determináltságát: a magyarok „azt hiszik, és nem is ok nélkül, hogy Nagy-Britannia most a szlávok oldalán áll, s ezért szemben áll a magyarokkal". Magyarországon közvetlenebbül érzik a szláv-teuton ellentétet, „itt úgy '8 4 Geoffrey Drage: Ausztria-Hungary. London, 1909. 18 5 The problem of Hungary. Th e Edinburgh Review, 1909. júl. 134-161. l'6 Révay Mór József: Jókai és a magyar ügy a külföldön. Bp., 1925. 1-2. Apponyi Emlékezései II. 187; Czakó István: A világsajtó. Bp. 10-11, 30-31. Balogh József: A nemzeti önismeret eszközei. Magyar Csillag, 1943. 616-620. 8 Századok 1981/5
