Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
A KOALÍCIÓ ÉS ANGLIA 991 kitenni, hogy vessék el régi magyarbarát illúzióikat.17 4 Nagyobb hibája, hogy ott is szándékos nemzetiségi diszkriminációt lát, ahol nem volt (így a középkori magyar történelemben), s klerikális kapcsolatai hatására eltúlozza a zsidók magyarországi szerepét, súlyát és a nemzetiségi elnyomásban betöltött funkciójukat. Alapvető tévedése, hogy a nemzeti hovatartozást öröknek tekinti, a természetes és önkéntes asszimiláció mögött is magyarosítást keres, és még olyanokban is asszimilánsokat, sőt renegátokat lát, mint Kossuth és Petőfi. Az alapvető kérdésekben azonban igaza volt, nemcsak a sérelmek, a törvénytelenségek adataiban, de abban is, hogy mennyire tarthatatlan a magyar álláspont, amely nem ismeri el a nemzetiségek külön nemzeti létét. Joggal cáfolta azt a gyakori magyar állítást is, hogy a nemzetiségi mozgalmakat csak néhány hivatásos agitátor tartja életben, és nincs szélesebb társadalmi alapjuk, bár talán ezt az alapot ő a valóságosnál kissé szélesebbnek vélte. A megoldási lehetőségeket mérlegelve meggyőzően cáfolta a teljes asszimilálás lehetőségét, a szeparatizmust, az irredentizmust viszont csak néhány fantaszta jámbor óhajára redukálta, amit csak egy általános európai háború és a Monarchia fölbomlása tehetne reális lehetőséggé — márpedig ezt senki sem kívánja - írta. Vallotta Magyarország politikai egységének szükségességét (ezért is ajánlotta könyvét a „Hungar" nemzetnek), az egyes „népfajok" érdekeinek biztosításához pedig Renner kultúrautonómia-elképzelését tartotta a legjobbnak, vagyis - Kossuthoz hasonlóan — a vallásfelekezetekhez hasonló korporativ megoldást részesítette előnyben a területi autonómiákkal szemben. A szükséges választójogi, közigazgatási és szemléleti változásokat a koalíciótól nem várta, de bízott benne, hogy az új népparlament fogékony lesz az új gondolatokra. A könyv nagy vihart kavart föl Magyarországon, és a sajtótámadások özönét váltotta ki, Jászi Oszkár viszont bátran kiállt a kellemetlen igazságokat kimondó szerző mellett.17 s Seton-Watson elérte célját, könyve legtöbb brit olvasója számára halálos csapást mért Magyarország liberális, jó hírére. Az 1908-as londoni magyar kiállításra készült,17 6 de csak 1909 januárban jelent meg a Golonya által szervezett és Percy Alden liberális képviselő által szerkesztett ismertető „A mai Magyarországáról.177 Ez tulajdonképpen a magyar kormány önpropagandája volt, Apponyi, Günther, Wekerle és Kossuth mellett Vargha Gyula, György Endre, Beöthy Zsolt, Káldy Gyula és Gosztonyi Mihály - részben angolul már korábban is megjelent - írásait közölte kormányuk és önmaguk tevékenységéről, illetve szak-17 4 „Célom nem annyira a magyarországi rezsim leleplezése (amelynek reakciós és oligarchikus jellege ma már jól ismert külföldön), inkább azoknak a honfitársaimnak a meggyőzése, akik hajlamosak Britanniát a magyar klikk iránti szimpátia mellett kötelezni el, s ezzel elősegíteni a Habsburgmonarchia pusztulását és egy európai tűzvész kirobbanását. Be akarom bizonyítani nekik, hogy a magyar szabadság csak legenda, legföljebb a magyarokra vonatkozik, de még ők is csak akkor részesülnek belőle, ha nem teszik magukévá a szocializmus vagy a munkásság ügyét. Amit a magyar uralkodó osztályok képviselnek, az anatémát jelent a mi országunk fölvilágosodott politikusai számára, legyenek azok konzervatívok, liberálisok, munkáspártiak vagy nacionalisták." Uo. X1X-XX. 1 75 A vádakra és Jászi Oszkár kiállására ld. Jászi Oszkár és R. W. Seton-Watson levelezése az első világháború előtti években. Közli Jeszenszky Géza. Századok, 1977. - Vö. Knatchbull-Hugessen -Maxse-nek, 1909. jan. 17. Maxse-iratok. Vol. 455. 176 OL Κ 26 1910 - V - 1389, Golonya 1908. márc. 3-i beadványa. '"Hungary of To-Day. By Members of the Hungarian Government, etc. Ed. Percy Alden. London, 1909.
