Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
A KOALÍCIÓ ÉS ANGLIA 979 Az 1907-es év és Seton-Watson jelentkezése — ahogy a korszak és e szűkebb témakör kiváló ismerője megfogalmazta - „vízválasztót jelent a magyarokról külföldön kialakított kép megváltozásában".10 7 Az addig szórványos, elszigetelt, kedvező vélemények közé ágyazva megjelent bírálatokat egyidejűleg jelentkező, az angol sajtó jelentős részét érintő, az ellenvéleményeket is mozgósító kritika váltotta föl. A Foreign Office is kritikával fogadta az Apponyi-féle törvényt108 és a magyar-horvát vasúti nyelv-vita során is gyakran egyedül maradt a budapesti főkonzul a magyar kormány álláspontját megértő kommentárjaival.10 9 A csernovai véres eset és az ehhez kapcsolódva Seton-Watson és a koalíció néhány képviselője között kibontakozó vita kapcsán Nagy-Britanniában kialakult a szűkebb értelemben vett közvélemény, amely a magyar kormányt és „az uralkodó kasztot" elítélte. 1907 végére így olyan negatív beállítottságú közhangulat alakult ki a magyar politikával kapcsolatban, hogy ezzel szemben kevés eredményt tudott elérni a következő évben kibontakozó magyar ellenpropaganda, Seton-Watson részletesen dokumentált érvei viszont perdöntőknek bizonyultak. A koalíció propagandakampánya és az 1908-as sajtóviták A koalíciós tábort fölbőszítette az angol sajtó hangja,11 0 az angliai törekvéseit keresztező nem várt támadás, de nem is értették az általuk nagyra tartott és a gyarmatosításban kemény eszközöket alkalmazó ország kényességét. Minthogy saját politikájukat képtelenek voltak önkritikával nézni, a bírálat jelentkezését és elterjedését csak Bécs vagy néhány rosszindulatú, esetleg megvett ember hatásával tudták magyarázni, ellenszerül pedig saját propagandájuk fokozásánál jobbat nem tudtak kigondolni. Ezt jelezte az Angliában a búr háború idején tett angolbarát állásfoglalása óta nagyon tisztelt magyar politikus, Széli Kálmán 1907. december 10-i fölszólalása az Alkotmánypárt vacsoráján. Tőle szokatlanul éles szavakkal illette Magyarország jövőjének és egységének álnevet használó ellenségeit, amiért rágalmazzák az országot. Az Angliából egykor hozzá intézett köszönetekre emlékezve külön rosszul esik neki - mondta - a Spectator-ban megjelent „ellenünk koholt, tendenciózus, egészen vak, fanatikus dühvel szaturált támadás", amit azonban Esterházy Móric gróf „nyugodt, objektív és helyes" válaszban részesített.111 Steed azonnal reagált a neki is szóló szemrehányásra. Rámutatott, hogy a „magyar soviniszták" politikáját „nemcsak Angliában, de Francia-, Olasz- és Németországban is" bírálják. „Nagyban és egészében ennek az oka abban áll, hogy az 1903-6. évi konfliktus alatt fölébredt a külföld érdeklődése Magyarország iránt, s hogy a külföldi közvélemény, amelyre Kossuth Ferenc és gróf Apponyi Albert állandóan apellált, úgy találta, hogy a mai Magyarország nem az 1848-iki Magyarország, legalábbis nem az a szabadelvű, 101 László Peter: R. W. Seton-Watson's 'Racial Problems in Hungary' — Its Genesis and Significance. Kézirat. 1 0 8FO 371/195, Clarke jel., 1907. márc. 11, ápr. 13., Pearson, Crowe és Grey följegyzései. 109 FO 371/196, Clarke jelentései: 1907. máj. 7., máj. 28., jún. 7., júl. 10., júl. 12., nov. 18., dec. 13. 110 Batthyány Tivadar: The British Press on Hungary. Hungary, 1907. dec. 15. 11-12. Vö. N[éme]th: Magyarország a külföldi sajtóban. Vasárnapi Újság, 1908. márc. 1. 111 Névtelen rágalmazók. BH, 1907. dec. 11. 7*
