Századok – 1980
Közlemények - Iványosi–Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1622–1711 között 71/I
90 IVÄNYOSI-SZABÖ TIBOR elemzése során lehetőségünk nyílott arra is, hogy egy-egy ítéletéhez újabb adatokat szolgáltassunk, illetve egyikét-másikát Kecskemétet illetően kiegészítsük. Tapasztalataink szerint a hódoltság utolsó évtizedeinek és a Rákóczi-szabadságharc lezárásáig tartó periódusnak pénztörténetére vonatkozóan mindaddig nem fogalmazhatunk meg teljesen egyértelmű megállapításokat, amíg a rendelkezésünkre álló források döntő többségét fel nem tárjuk, és azokat kellően nem elemezzük. Éppen a források szűkössége és a szakirodalom hézagossága miatt egy-egy újabb feltárt adatsor is alkalmas lehet arra, hogy a korábban kikristályosodottnak minősülő véleményt módosításra kényszerítsem Az alábbi korrekciónkat és megfogalmazásainkat annak tudatában tesszük meg, hogy azokat az újabb kutatások hamarosan pontosítani tudják és fogják. Az aranyveretek és az ezüsttallér értéke évszázadokon keresztül jelentős változáson ment át. Különösen nagy volt értékük emelkedése az ún. árforradalom idején és a 17. század első harmadában. A század újabb három évtizedében viszonylagos egyensúly jött létre. Az értékpénzek meghatározott szinten stabilizálódtak. Ez az egyensúly az 1660-as évek folyamán fokozatosan felbomlott. Ennek révén az egyes pénznemek közötti értékarány is jelentősen átalakult. Különösen feltűnő volt az ezüsttallér és a különféle aranypénzek árfolyamának megnövekedése. E pénzek dénárértékének emelkedése főként a török hódoltság területén volt szembetűnő.2 7 Légújabb szakirodalmunk az emelkedés okát több tényezőre vezeti vissza. Figyelembe veszi azt, hogy a Török Birodalom a 17. század végéig nem veretett ugyan tallért, ettől függetlenül az adóztatás során mind nyomasztóbban követelte az ezüsttallért és az aranyat. Hangsúlyozza, hogy a Habsburg-államháztartás 1659 után egyre kevesebb tallért veretett. Az értéknövekedés alapvető okát ettől függetlenül nem ebben látja: „ . . . bizonyítottnak tekintendő, hogy a tallér Nagykőrösön észlelt és Kecskemét anyagából is kimutatható árfolyamemelkedése az 1/12 écu értékű 5 sous, azaz a timon váltotta ki a törököt uraló magyarországi területeken".28 E megfogalmazásban rejlő részigazságot feltétlenül figyelembe kell vennünk. Ugyanakkor néhány területen ki kell egészítenünk, illetve meg kell fogalmaznunk jogos kételyeinket is. A hódoltság utolsó évtizedeiben és az azt követő negyedszázadban több más nemzetközi és helyi gazdasági és politikai tényező is szükségszerűen hozzájárult az értékpénzek ázsiójának módosulásához. A timon Kecskeméten már 1663-tól a pénzforgalom jelentős arányát képezte. Az inflálódási tünetek és a tallér felértékelődése viszont csak 1666-tól mutatható ki. Nagykőrösön pedig csak 1668-tól érződik ez a folyamat. Nem lehet eléggé meggyőző ily módon ezen egyetlen, bár kétségtelenül nyomós érvnek figyelembevétele.2 9 27 Búza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén; illetve Horváth Tibor Antal: A tallér értékének változásai 1542-1700 között. Numizmatikai Közlöny 1963-64. 2, Búza: uo. 86, ill. 101. 1. Kiemeli, hogy a hódoltság területén a timon idézte eló' a tallér árfolyamának gyors emelkedését, de egyben adatok sorával igazolja azt is, hogy több más tényező is közrejátszott ebben. Érvelésének ez utóbbi része meggyőzőbb. 2, A tallér névértékének növekedése Magyarországon is megállapítható. A névérték 1630-ban 90 krajcár volt, 1659-ben 105 krajcár, majd 1693-tól 120 krajcárra nőtt. Ez az emelkedés érthetően visszahatott a tallér és a különféle aprópénzek közötti értékviszony alakulására is. L. Dr. Geyer: Münz und Geldgeschichte. In: A. F. Pribram: Materialien zur Geschichte und Löhne in Österreich. Wien 1938. 28-29., illetve Huszár: Pénzértékek és pénzforgalom Sopronban. 1180.
