Századok – 1980

Közlemények - Iványosi–Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1622–1711 között 71/I

PÉNZFORGALOM KECSKEMÉTEN 1662-1711 KÖZÖTT 91 IV. táblázat A tallér árfolyama dénárban (Búza János 1. ábrájának felhasználásával) Kecskemét Nagykoros Lőcse Nagyszombat 1660 1670 1680 1686 Ezek ismeretében elgondolkodtató a kecskeméti pénzek dénárértékének alakulását bemutató V. sz. táblázatunk. Célszerű ezt összehasonlítanunk a II. és a III. sz. táblázatunkkal. Az arany és a tallér dénárértékben kifejezett emelkedése és a timonnak a kecskeméti pénzforgalomban betöltött súlya között kétségtelenül fellelhető számottevő összefüggés. Fejtegetéseink minden bizonnyal még egyértelműbbek lesznek, ha a IV. sz. táblázatunkat is bekapcsoljuk vizsgálódásunkba. Ez érzékelteti, hogy a kecskeméti és a nagykőrösi árfolyam, amely évtizedeken át a nyugat-magyarországi és a felső-magyarországi árfolyam közötti alsó harmadban állandósult, hamarabb kezdett emelkedni, mint azok. Különösen feltűnő a Kecskeméten kimutatható gyakorlat. Itt ugyanis nemcsak bizonyos időbeli megelőzésről van szó. A grafikon egyértelműen jelzi a helyi adókifizetések alkalmával is következetesen betartott értékarányok meggondolásra késztető eltérését. Sajnos, a Búza János tanulmányában közölt adatok nem terjednek ki az 1682 utáni évekre. Érvelésünk igazolását viszont a következő évek, illetve évtizedek pénztörténeti adatai is alátámasztják. Ugyanis a tallér dénárértékének emelkedése nincs teljesen szinkronban a timon forgalmának görbéjével és a timon relatív értékvesztésének változásával. Igaz ugyan, hogy a tallér és az arany dénárértékének növekedése és részbeni csökkenése megegyezik a timon forgalmi grafikonjával, de a timon Kecskeméten 1674 után a pénzforgalomból szinte teljesen eltűnt. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a tallér dénárértéke 260-ról 240-re, az arany dénárértéke pedig 520-ról 480-ra csökkent. A