Századok – 1980

Történeti irodalom - A Tudományos Szocializmus Füzetekről (Ism.: Föglein Gizella) 877/V

879 TÖRTÉNETI IRODALOM együttműködésre felszólító - két memorandumát, majd röviden ismerteti a Magyarország kiugrását szorgalmazó polgári és kispolgári antifasiszta pártok, csoportok tevékenységét is. Részletesen vizsgálja a szerző a Kommunista Párt két központi szervének, a budapesti illegális Központi Bizottságnak az 1944. október 2-án és a Moszkvai Bizottságnak az 1944. szeptember-októberében - egymástól függetlenül - kidolgozott, a felszabadulás utáni időkre vonatkozó terveit és elképzeléseit, melyek a megszülető népi demokratikus hatalom tevékenységének az alapját jelentették. A szerző a tanulmány mellékleteként közli többek között a Magyar Front kiáltványát, a két memorandumot s a Kommunista Párt október 2-i programtervezetét is. Korom Mihálynak a második világháború befejezése és a népi demokratikus hatalom megszületése témakörében napvilágot látott korábbi munkáihoz kapcsolódik a Tudományos Szocializmus Füzetekben megjelent másik két tanulmánya is: „Az antifasiszta nagyhatalmak háborús célkitűzése és a hitlerizmussal való szakítás lehetőségei (Magyarország átállásának előzményeihez" (TSzF, 51. sz. 1979. 5-38.1.); „Az MKP legális vezető szervének és a nemzeti összefogás szervezetének létrejötte a felszabadult országrészeken 1944 őszén" (TSzF, 35. sz. 1975. 7-38. L). A népi demokratikus hatalom megszületésének időszakában újjászerveződött, illetve újonnan megalakult politikai pártok tevékenységét öleli fel Izsák Lajos: „Pártok és programjaik Magyarországon a felszabadulás idején 1944-1945." c. tanulmánya (TSzF, 35. sz. 1975. 39-80. 1.). Bőséges forrásanyag alapján behatóan elemzi a szerző a pártok szervezeti kiépítésének folyamatát, programjaikat, továbbá szociális bázisukat és taglétszámuk alakulását, illetve politikai tevékenységüket az 1945. novemberi nemzetgyűlési választásokig terjedően. Az 1944. december 2-án, Szegeden létrejött Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai közül a Magyar Kommunista Párt - negyedszázados illegalitás után - elsőnek kezdte meg szervező munkáját. A tanulmány részletesen ismerteti többek között a párt 1944. november 30-án megjelent, széles nemzeti összefogást hirdető s az újjáépítést minden tekintetben átfogó antifasiszta, antifeudális, antümperialista demokratikus programját. A párt tagjai főleg munkások (bányászok, építőmunkások) voltak, de a Tiszántúlon a parasztság között is jelentős befolyással rendelkezett. Taglétszáma 1945 májusában 150 000 fő körül mozgott, októberben meghaladta az 500 000-et. A másik munkáspártot, a Szociáldemokrata Pártot politikai és szervezeti téren egyaránt felkészületlenül érte a felszabadulás. Konkrét - az ország és a saját jövőjére vonatkozó - program kidolgozására csak a májusi választmányi ülések után került sor, melyet a párt 1945. augusztus 18-20-i XXXIV. kongresszusa fogadott el. Az SZDP tagságában a munkásság (főként vasas szakmunkások és nyomdászok) mellett a városi kispolgári, alkalmazott és tisztviselő rétegek is jelentős erőt képviseltek. A párt taglétszáma 1945 derekán 350 -400 000 fő körül mozgott. A két pártnak, az MKP-nek és az SZDP-nek a munkásosztály körében kizárólagos befolyása volt. A szervezeti előzmények nélkül induló Nemzeti Parasztpárt is elsősorban a dolgozó rétegek politikai képviseletére vállalkozott, mely- döntően a falusi szegénység baloldali, radikális pártja volt. Általános és részletes programja 1945 nyarán készült el. A párt taglétszáma 1945. augusztus elején 170 000 főre tehető. Az MNFF szervezetileg legjobban kiépített pártjaként indult a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, melynek soraiban a szegényparasztságtól, a demokratikus polgári értelmiségtől kezdve, a közép- és gazdagparasztságon, a városi burzsoázián keresztül a katolikus klérusnak, valamint a nagytőkéseknek és a nagybirtokosoknak a csoportjai is megtalálhatók voltak. E „gyűjtőpárt" irányítása a paraszti-polgári demokrácia platformján álló „centrum" kezében összpontosult. 1945 első felében néhány pártprogram-tervezet napvilágot látott - melyek ismertetésével részletesen foglalkozik a szerző -, egységes programot azonban éppen „gyűjtőpárt" jellege miatt nem tudott kidolgozni. Az FKGP taglétszáma 1945 közepén 900 000 főre tehető. Döntően a városi középrétegek pártja volt a Polgári Demokrata Párt. Programját 1945 júniusában hozta nyilvánosságra. Számottevő politikai erőt azonban nem képviselt, a párt taglétszáma az 50 000 főt sem érte el. A továbbiakban a tanulmány részletesen elemzi a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronton kívüli ellenzéki pártok és csoportok tevékenységét, melyekkel a népi demokratikus korszak történeti kutatásában az elsők között foglalkozik a szerző. A koalíció lojális ellenzékeként fellépő Magyar Radikális Párt elsősorban a „dolgozó értelmiség"-re kívánt támaszkodni. A párt az 1945. szeptemberi ,.hivatalos" elismertetésével egyidőben bocsátotta ki „gyökeres" reformokat hirdető programját. 1944 végén - 1945 elején számos kisebb-nagyobb polgári-kispolgári csoport nyújtotta be pártalakítási kérelmét, a Budapesti Nemzeti Bizottsághoz - pl. a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége és a Szabadság Párt, a Magyar Földműves Párt, a Független Szocialista Néppárt, a Magyar Köztársasági Párt, a Keresztény Demokrata Néppárt. Közülük néhány már a megalakulással és a programkészítéssel egyidőben megszűnt (Független Szocialista Néppárt), másokat a Budapesti Nemzeti Bizottság utasított el (Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége és a Szabadság Párt) s volt olyan párt is, amely fúzióra