Századok – 1980

Történeti irodalom - A Tudományos Szocializmus Füzetekről (Ism.: Föglein Gizella) 877/V

880 TÖRTÉNETI IRODALOM lépett más pártokkkal (pl. a Magyar Köztársasági Párt a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párttal). Sajátos helyet foglalt el az ellenzéki pártok sorában a Keresztény Demokrata Néppárt, melynek tevékenységével Izsák Lajos ,,A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1945" c. tanulmányában (TSzF, 51. sz. 1979. 69- 91. 1.) részletesen, külön is foglalkozik. A KDN - a Magyar Front megalakításában részt vett gróf Pálffy Józseffel az élen - 1944 októberében alakult meg a katolikus egyház támogatásával és a Katolikus Agráriijúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT) vezetó'inek a közreműködésével. A párt szervezeti kiépítése azonban 1944-1945 fordulójáig elhúzódott. A „megdönthetetlen világnézeti alapokra építő", az újjáépítésben részt venni kívánó Keresztény Demokrata Néppárt az 1945. januári szegedi zászlóbontással egyidejűleg hozta nyilvánosságra programját, mely egyebek között „mélyreható, gyorsütemű földreformot" hirdet az egyház javára történő „komoly kártalanítással", a vallást pedig közügynek tekinti, és szükségesnek tartja ..nevelői tevékenységének hathatós támogatását biztosítani". A KDN nem vett részt az MNFF megalakulásában, mivel vezetőik zömmel Budapesten tartózkodtak. A párt működését Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök írásban elismerte ugyan, engedélyezését azonban végül is a Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. április 18-i ülése, valamint a minisztertanács ugyancsak április 18-i első budapesti ülése elutasította. Ennek ellenére a párt 1945 tavaszán - Demokrata Néppárt néven - tovább folytatta szervező munkáját, bár ezt a belső személyi ellentétek nagymértékben akadályozták. 1945 nyarán Pálffy József és Barankovics István, valamint az általuk vezetett csoportok közötti ellentét a DNP belső válságához, majd pedig annak kettészakadásához vezetett. A nemzetgyűlési választásokra való felkészülés jegyében azonban mindkét „párt" benyújtott indulási szándékát az Országos Nemzeti Bizottsághoz, amely Barankovics István kérelmét fogadta el. Az önálló cselekvés útjára lépett, „egyetemes célú és programú" Demokrata Néppárt 1945 szeptemberében hirdette meg választási programját. A választásokon végül mégsem indult külön pártként a DNP, mivel a katolikus egyház felső vezetésének a befolyására - a polgári jobboldal egységének biztosítása érdekében - jelöltjeit az FKGP listáján indította. A Tudományos Szocializmus Füzetekben több tanulmány is foglalkozik a koalíciós pártok történetével. Az FKGP elméleti-ideológiai tevékenységét vizsgálja Rathmanné Tury Mária „A Kisgazdapárt demokrácia-koncepciója 1945-1947" c. tanulmánya (TSzF, 44. sz. 1977. 5-82. 1.). A szerző bemutatja a „gyűjtőpártnak" az 1945-ös nemzetgyűlési választások előtt hangoztatott „elveit", melyek közül a leggyakoribbak az „osztályok feletti magyar egység", az osztálybéke, a parasztegység, a polgári egység, az osztályok feletti demokrácia stb. voltak. Választási győzelmét az FKGP az „ideiglenesség forradalmi korszaka" lezárásának tekintette, s a sajátosan értelmezett demokrácia védelmét hirdette. A tanulmány szerint az FKGP balszárnya a népi jellegű, „centruma" a paraszti, jobbszárnya pedig a polgári demokrácia felfogását vallotta magáénak. A szerző megvilágítja a koalíció fenntartásával kapcsolatos kisgazdapárti álláspontokat is, majd kimutatja, hogy a köztársaságellenes összeesküvés felfedésével nemcsak a jobbszárnynak, hanem a „centrumnak" az elképzelései is meghiúsultak. Ugyanakkor a „demokratikus paraszti" balszárny megerősödése, illetve a párt homogénebbé válása a további koalíciós együttműködést segítették elő. Az MKP 1948 elejére körvonalazódott hatalmi-politikai koncepcióját ábrázolja Botos János: „A Magyar Kommunista Párt III. országos pártkonferenciája a népi demokrácia továbbfejlődéséről" (TSzF, 35. sz. 1975. 197-214. 1.) címmel. Az SZDP történetével foglalkozó írások közül Ikladi Lajosné: ,.Ma a demokráciáért - holnap a szocializmusért" (TSzF, 12. sz. 1971. 7-24. 1.), Gönyei Antalné: „Adalékok a Szociáldemokrata Párt jobboldalának tevékenységéhez (Az 1945. évi őszi budapesti törvényhatósági választások előtt)" (TSzF. 12. sz. 1971. 25-36. 1). Urbán Károly: „A Szociáldemokrata Párt és az értelmiségiek igazolásának kérdései 1945-ben" (TSzF, 51. sz. 1979. 93-108.1.) című kisebb terjedelmű tanulmányára hívnám fel a figyelmet. A Tudományos Szocializmus Füzetekben a népi demokratikus korszak egyes társadalmipolitikai kérdéseivel foglalkozó munkák is megtalálhatók. A magyarországi német nemzetiségi lakosság történetének „legbonyolultabb hónapjait" vizsgálja Fehér István: „Adatok és tények a magyarországi németek történetéből a felszabadulástól a potsdami értekezletig" c. írása (TSzF, 51. sz. 1979. 39-67. 1.). Az ifjúmunkás mozgalom egyes kérdéseivel Molnár István: „A szakszervezeti ifjúmunkás csoportok létrejöttének történetéhez" (TSzF, 12. sz. 1971. 37-54.1.), ,.A kommunisták szerepe a Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom nagyüzemi és vidéki szervezeteinek megerősítésében 1946-1947 fordulóján" (TSzF, 35. sz. 1975. 175-196.1.), „Az ifjúmunkásegység alakulása az 1947-es országgyűlési választások után" (TSzF, 51. sz. 1979. 129-152.1.) c. tanulmányaiban foglalkozik. Az értelmiségnek, pontosabban a műszaki értelmiségnek a demokratikus újjáépítésben és a tervgazdálkodásban betöltött fontos szerepét mutatja be Németh József: „A műszaki értelmiség