Századok – 1980
Vita - Ádám Magda: A müncheni egyezmény a II. világháború nyitánya 846/V
848 VITA Imrédy tehát — a diplomácia virágnyelvén — nemcsak azt utasítja vissza, hogy Magyarország egyidejűleg indítson támadást, de még az augusztus 23-i tárgyalásokon a kéthetes várakozási idő utáni támadásra tett. . . kategorikus ígérettel szemben is itt inkább annak problematikusságát hangoztatja. így született meg a Müncheni egyezmény, a békés megoldás, azaz a »kis megoldás« az eredeti »nagy megoldás« helyett."9 E megfogalmazás szerint Magyarország főszerepet játszott München létrejöttében. A szerző képlete tehát így hangzik: a brit álláspont veszített a keménységből. A magyar álláspont keményedett. („Imrédyék nemet mondtak.") Ez vezetett Münchenhez. Az én álláspontom pedig a müncheni kérdésben - amely több munkában olvasható - az alábbiakban foglalható össze: Hitler belement a müncheni megoldásba, lemondott Csehszlovákia teljes felszámolásáról, mert az 1938 őszén európai háborúvá szélesedhetett volna. Erre nem volt felkészülve. Megelégedett egy átmeneti megoldással, a Szudéta-vidék lecsatolásával. Vagyis a brit álláspontot figyelembe véve döntött. Hitler rendkívül ügyelt arra, hogy egy-egy kalandorlépés megtételénél ne feszítse túl a húrt, ne lépje túl azt a határt, ami már elfogadhatatlanná tenné cselekedeteit a brit politika irányítói, illetve az angol közvélemény számára. A határ 1938 őszén a Szudéta-vidék volt. Chamberlain engedményei erre vonatkoztak, s nem többre. Chamberlain tisztában volt saját belpolitikai helyzetével, azzal, hogy bukásának veszélye nélkül nem mehet tovább. Hitler tehát a következő alternatíva előtt állt: a) megkockáztatja Csehszlovákia ellen a háborút, s ezzel Chamberlain megbuktatását és egy Churchill-féle .háborús kormány" hatalomra jutását segíti elő Angliában, amely mindenképpen hadat üzen Németországnak. Ez esetben Franciaország is teljesíti a francia—csehszlovák egyezményből reá háruló kötelezettségeket, és ez automatikusan maga után vonja a csehszlovák- szovjet szerződés életbelépését, vagyis a Szovjetuniónak a hadüzenetét. (A szovjet kormány erőfeszítéseket tett, hogy Hitler-ellenes összefogást hozzon létre Csehszlovákia védelmére. Számtalanszor kijelentette, hogy a csehszlovák egyezményből reá háruló kötelezettségeket teljesíti.) Mindez kétfrontos európai háború viselését jelentené Németország számára, melynek kimenetele nem volt kétséges, b) átmenetileg megelégszik a Szudéta-vidék elcsatolásával, amit a brit felelős politikusok kilátásba helyeztek. Ezzel megőrzi a Chamberlain-féle Anglia további Jóindulatát". Vagyis megakadályozza a fent jelzett láncreakció megindulását. Hitler ez utóbbit választotta. Ezek ismeretében helyére kerül az egész kiéli probléma. Nem valószínű, hogy ha a magyar államférfiak Kielben azonnal - s nem kétnapos ingadozás után - járultak volna hozzá Csehszlovákia elleni háborúban való részvételhez, ha Imrédy nem hézagos, hanem teljes katonai felkészülést és egyidejű támadást ígért volna, akkor Hitler inkább kockáztatta volna a kétfrontos háborút. Európai háború esetén Magyarország hadbalépése vajmi keveset segített volna Németországon. Sőt bizonyos fokig talán még bonyolultabbá tette volna a helyzetét. Hiszen Magyarország részvétele egy Csehszlovákia elleni háborúban a kisantant szerződések értelmében casus bellit jelentett Jugoszlávia és Románia számára, és noha Berlinben számoltak azzal, hogy Stojadinovid nem teljesíti abbeli kötelezettségeit, s Románia hozzá fog igazodni — tartania kellett attól, hogy a belpolitikailag labilis helyzetű
