Századok – 1980

Vita - Ádám Magda: A müncheni egyezmény a II. világháború nyitánya 846/V

VITA 847 foglaló: „Mindez talán kellő módon érzékelteti, hogy Hitler tervében milyen fontos szerepet játszott Magyarország. Természetesen a békés megoldás létrejöttében feltehetően számos ok is közrejátszhatott. De ezek között — szerintünk - ekkor Magyarország állásfoglalása számba veendő volt."6

Pritz ezzel kapcsolatos összefoglalója - mint látható - jelentős tartalmi eltéréssel, négyféleképpen hangzik. Az egyik szerint Magyarország magatartásának „szerepe volt". A másikban Magyarország állásfoglalása „számba veendő". A harmadikban „Magyarország állásfoglalása európai jelentőségűvé vált." Végül a negyedikben, „Magyarország állásfoglalása volt a legfontosabb." Az egyéb okok tekintetében is eltérés van az első és a második összefoglaló között. Az elsőben számos egyéb ok volt és „azok közrejátszottak". A másodikban ezek az egyéb okok újra felmerültek, de már csak feltételes módban, ,feltehetően közrejátszhattak". A cikk közepén viszont nem léteznek. Az idézett szövegrészek nem hagyhatnak kétséget az olvasóban afelől, hogy Magyarország szerepét München létrejöttében mértéktelenül felnagyítja. Ez óhatatlanul az egész nemzetközi helyzet, a müncheni egyezmény létrejöttét meghatározó európai tényezők lebecsüléséhez vezet. Jellemző ebből a szempontból Nagy-Britannia szerepének a megítélése. Pritz vitacikkében az alábbi mondatomat idézi: „Hitler lemondott Csehszlovákia teljes feldarabolásáról, mert az 1938 őszén európai háborúvá szélesedhetett volna." Ezt követően a következő kérdések olvashatók. „Hogyan? ősszel kellett jobban tartani a háborús konfliktustól, éppen akkor, amikor az angol álláspont veszített keménységéből? "7

A válasz a feltett kérdésre egyszerű: a brit álláspont veszített keménységéből kisebb engedmények vonatkozásában, és fokozta keménységét arra az esetre, ha Németország a tett engedménnyel nem elégszik meg és ezen túl megy. Tehát csak a Szudétavidékkel kapcsolatban veszített keménységéből. Egyébként fokozódott. Vagyis enyhült és fokozódott egyszerre. Más megfogalmazásban a következőkről van szó: a brit megbékéltetők álláspontja - amely akkor a hivatalos angol politika volt - a csehszlovák kérdésben a belpolitikai helyzet és a diplomáciai csatározástól függően hol enyhült, hol keményedett. A fegyverhasználat kérdésében azonban mindig kemény volt. A fegyverek eldördülésétől való félelmükben tettek engedményeket Hitlernek, aki ennek segítségével valósította meg a fegyverhasználattal nem járó - de a fegyverek zsarolásán nyugvó — imperialista terveit Csehszlovákiával szemben. Az angol megbékéltetők álláspontját szemléletesen fejezte ki Buttler angol államtitkár, aki a Londonban tartózkodó Wiedemannnak, Hitler szárnysegédjének azt tanácsolta „do not shoot but strangle"

8 (nem lőni, megfojtani). Most nézzük meg a fő okot, melyről maga a tanulmány s nem a bevezető és befejező összefoglaló szól. Pritz tanulmányában a következő megállapítás olvasható „Imrédyék azonban nemet mondanak, (ti. arra, hogy Németországgal egyidejűleg támadják meg Csehszlovákiát - A. M.) »Imrédy miniszterelnök azt válaszolta, hogy Magyarországot meglepte a megoldás tempója . . . Magyarország azonnal katonai előkészületeket tesz, ami 14 napon belül mindenesetre csak hézagosan történhet meg. « 6Pritz Pál: A kiéli találkozó 678.1. (kiemelés nélkül) és válasz 988. (kiemelve P. P.) A doktori értekezésben ez a mondat a következő' eltéréssel szerepel: „De ezek között - szerintünk - Magyarország állásfoglalása volt a legfontosabb" 99.1. (kiemelés - Á. M.) 7Pritz Pál: Válasz . . . 993.1. 801. Küm. számjeltávirat 1938. - bejövő - London - 6107/85