Századok – 1980

Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V

836 JF.MNITZ JÁNOS koalíciós kormányban szocialista eszközöket is alkalmazzanak, mivel csak így tudnak eredményesen küzdeni a válság következményei ellen. Végeredményben Rónai ehelyütt arra az alapkérdésre reflektált, amely mind Spanyolországban, mind Franciaországban 1936-ban — s utána - sok gondot okozott; s ez a francia, illetve spanyol szocialista baloldal alternatívája volt. Ez a szocialista balszárny a gyorsított szocialista fejlődést sürgette, amit Rónai világosan bemutat, ettől nem határolva el magát. Ez a koncepció eltért nemcsak a francia radikálisok zömének, hanem a francia kommunisták akkori véleményétől is. A Komintern VII. kongresszusán 1935 augusztusában kialakított irányvonaltól eltérően Rónai 1935. júliusában megjelenő cikkében a következő elemzést és programot kínálta: „A kapitalizmus válságát a szocialista társadalom megvalósításáért folyó küzdelemre kihasználni, ez a gondolat hatotta át a francia szocialista pártnak mulhouse-i kongresszusán képviselt minden árnyalatát. S azt lehet mondani, hogy ez a felfogás választja el a francia szocializmust a kommunizmustól. Míg a kommunisták a mai helyzetet nem látják érettnek szocialista megoldásra és a válságot átmeneti szociálpolitikai és agrárpolitikai követelésekre használják fel, s amíg a társadalomnak szánt gyakorlati akcióprogrammal akarnak antifasiszta programot teremteni, addig a szocialisták szerint igazi lendületet az antifasiszta küzdelemnek csak a szocialista társadalomért folyó küzdelem adhat."48 Rónai hangsúlyozta, hogy a fenti kérdésben a francia szocialista pártban mintegy egységes vélemény alakult ki. Érzékeltette viszont azt is, hogy más kérdésekben véleményeltérések mutatkoztak. Ő ezt a „módszer" területére helyezte, de a véleményeltérések nem voltak távolról sem lényegtelenek. A szocializmus megvalósításának e támadó, offenzív politikájánál ugyanis a szocialista balszárny (amelynek vezetői Zyromski és Pivert voltak), abból indultak ki, hogy a békés megvalósításra nem számíthatnak, s egyesek osztrák mintára fegyveres védőrségek felállítását sürgették. A „marxista centrum" (Blum-Faure-Auriol—Lebas) ezt elvetette, és elsősorban a tömegek megnyerésére helyezte a hangsúlyt, ezt tekintette az egyedül célravezető útnak. Rónai végeredményben ezzel a centrummal rokonszenvezett, de szemléjében nagyon is körültekintően ismertette a baloldali ellenzék érveit is, sőt arra is rámutatott, hogy ez a baloldali ellenzék erős szakszervezeti bázissal, háttérrel rendelkezik. E kérdéseket a bemutatás, megszólaltatás után nem zárta le. Minthogy a viták a jövő problémái körül bontakoztak ki, ezeket s a koncepciók tényleges igazolódását, Rónai nyitottaknak tekintette. A következő évben, az 1936-ról szóló áttekintésben természetesen a spanyolországi eseményekről emlékezett meg. A húszoldalas kis tanulmány alapos áttekintést adott Spanyolország történetéről a kora-középkori mór korszaktól kezdve a reformáció és ellenreformáció küzdelmein, a 19. sz. forradalmain és ellenforradalmain át a 20. sz. Spanyolországáig. Rövid karcolatokban megemlékezett a szocialista munkásmozgalom szárnybontásáról, de nem feledkezett meg az ellenpontok kitételéről, az anarchista és szindikalista munkásmozgalomról sem, sőt rávilágított azokra az ellentétekre is, amelyek a szocialisták és szindikalisták között például a parlamentarizmus megítélésében fennállottak. Külön figyelmet érdemel, hogy miként elemezte a spanyolországi ellenforradalmi tendenciákat (már csak azért is, mert a mi jelenlegi történeti vitáinkhoz, a fasizmus-48

I. cikk, 298. 1. A K. I. VII. kongresszusáról Rónai külön elemző cikket jelentetett meg „Historicus" álnéven, s jegyzeteiben többször elemezte a belga és svájci fejló'dést is.