Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
RÓNAI ZOLTÁN 1919 UTÁNI SAJTÓTEVÉKENYSÉGÉRŐL 837 kutatáshoz is kapcsolódnak). Primo de Rivera rendszeréről megállapította, hogy a spanyol tábornok „utánozni akarja az olasz fasizmust... Ez a tábornoki diktatúra a spanyol királyságot éppúgy háttérbe szorítja, mint az olasz diktatúra az olasz dinasztiát. Az olasz fasizmustól azonban abban különbözik, hogy nincs semmi népies alapja".49 Rónai ehelyütt külön is megemlékezett a Primo de Rivera által életre keltett Union Patrioticaról, amelynek ezt a tömegbázist kellett volna biztosítani,- de amely a diktátor demagóg ígéretei ellenére sem hozta meg a kívánt eredményt. Rónai felfigyelt ezekre a modernizáló tendenciákra, de a diktatúrát mégsem tekintette fasizmusnak. A reakció tradicionális erőforrásait, a nagybirtokos grandokat, a hadsereget és a klérust a spanyolországi fasizmusnál sokkal veszélyesebbnek tekintette. Részletesen foglalkozott a diktatúra belső gyengülésével, a bukás folyamatával, megemlékezett a nevezetes 1936 februári községi választásokról, amely végképp alámosta a reakciós rendszert, s a diktátor bukása után a köztársaság kikiáltására vezetett. Ennek margójára írta „Az első nagy békés forradalmi átalakulás Európában Spanyolországban következik be" — bár a sorszámneves megjelöléseknél rendszerint vitatható, hogy melyik az igazán „első" ilyen mozzanat. Kétségtelen azonban, hogy a korábbiak 1918 másnapján még a háborúval voltak kapcsolatosak. Az 1937-ben megjelenő tanulmányban csak röviden érintette az ellenforradalmi katonatiszti puccsot, a polgárháború elszabadulását. Mint mondotta, a jelenről nem akar beszélni, s ebben nyilván nem a szubjektív akarat volt az irányadó. Rónai megjegyezte, hogy most csak az ellenforradalmi felkelés gyökereiről kíván megemlékezni - (s itt visszautalt a mór háborúkra, az ellenreformációra és a 19. sz.-i ellenforradalmakra.) Rónai egyébként mindjárt az 1936. júliusi katonai puccs után kommentálta a spanyol eseményeket a Szocializmus hasábjain. Már ekkor is történeti távlatot adott az eseményeknek, de a Szocializmusban ezt rövidebbre kellett fognia a Népszava Naptárban megjelent cikkénél. Viszonylag bővebben jellemezte viszont Gil Robles politikáját, a munkásmozgalom belső ellentéteit (ehelyütt főként a CNT és UGT, vagyis az anarchoszindikalista és a szocialista tendencia ütközéséről, a demokrácia értékének eltérő felfogásáról emlékezett meg). Rónai ugyanitt érdekes és sok vonatkozásban pontos értékelést adott a belső politikai elképzelésekről, az erőviszonyok eltolódásáról is: „A katonai ellenforradalom a népfront egyenetlenségére számított. Elsősorban a proletariátus viszályaira. Ez a számítás nem vált be. Remélte, hogy hajói megszervezett összeesküvéssel rajtaütésszerűén meglepi a proletariátust, hirtelen győzelmet arat. Ez a terve füstbe ment. A katonai puccs elmosta a proletariátuson belül felmerült viszályokat. A kispolgárság radikális részét egybeforrasztotta a munkássággal. A radikális párton belül a baloldal kezére játssza át az uralmat. Ez az ellenforradalom kitörése után végbement két kormányváltozás politikai lényege.5 0 A földjét féltő és a földet váró parasztot az ellenforradalom a forradalom táborába kergeti." Ezzel a széles és reményt keltő táborral áll szemben a nagybirtokos réteg, az egyház, a hadsereg és a monarchia, a kulturálatlanság, „A spanyol múlttal szemben a spanyol jövő," s mint Rónai aláhúzza: „az egész haladó világ hittel hiszi, hogy az új legyőzi a régit... 1 4 9 Vándor Zoltán: A kordovai kalifáktól a rifkabil katonákig. Népszava Naptár, 1937. 82.1. 5 0 Rónai itt a Quiroga-, illetó'leg Giral-kormányra utal. 51 Vándor Zoltán: A spanyol forradalmi ciklus. Szocializmus, 1936. augusztus. 380-1.1. 8 Századok 80/S
