Századok – 1980

Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V

812 M. TÓVÁRI JUDIT 10. táblázat A kisipar struktúrája 1872-1917 Év Ruházati Élelmezési Bőripari Faipari Vas- és fémipari Nyomdaipari Egyéb Összes virilisek száma 1872 3 2 2 _ 1 1 9 1876 3 5 * -1 1 1 1 12 1881 3 3 --1 -1 8 1885 4 4 — 1 1 --10 1890 2 4 --2 1 1 10 1898 1 3 1 1 1 1 -8 1900 1 2 --1 -4 1909 2 5 --1 -1 9 1917 2 4 --1 7 vizsgáljuk, hogy ezekből az ágazatokból melyek biztosítottak annyi jövedelmet művelőiknek, hogy bekerülhettek a legtöbb adót fizetők közé, akkor a ruházati és az élelmezési kisipar nagy fölényét tapasztaljuk. Az 1890-től az első világháborúig teijedő negyed század a magyar kapitalizmus leggyorsabb fejlődésének az időszaka is. 1890-re nagyjából végbement a céhes iparstruktúra felbomlása. A városiasodás, a fogyasztó népesség növekedése a kisipari ágazatok fejlődésének irányába ható tényezők. Széles fogyasztópiacra támaszkodva, viszonylag alacsony tőkebefektetési igényekkel, alacsony képzettségű munkásréteget foglalkoztatva, vagyis kevesebb kiképzési költséggel, gyors tőkemegtérülést, magas profit biztosítását tették lehetővé. A 10. sz. táblázat természetszerűleg nem fejezi ki a város kézműiparának pontos belső arányait, csupán arra világít rá, hogy melyek voltak a kisipar területén a legnagyobb jövedelmet biztosító ágazatok. Egyúttal mutatja, hogy miként szorult vissza a kézműipar a részvénytársasági forma térhódításával egyidejűleg. Amilyen gyorsan kapitalizálódott az ország, és ahogyan gyorsult a tőkekoncentráció folyamata, vele fordított arányban csökkent a nagy vagyont nyújtani képes kisipar aránya. Még egy jellegzetességet figyelhetünk meg. 1872-ben az iparosok 1/3-a az 1848 előtti polgárjoggal rendelkezők közül került ki. öt év múlva a régi polgárság aránya az összes iparos 1/6-ára csökkent, 1909-re pedig az utolsó régi joggal rendelkező iparos is kiesett a virilisek közül. Itt azokat is számításba vettük, akiknek az apja, esetleg nagyapja kapta a polgáijogot. Kisiparosaink zöme a legalacsonyabb adókategóriákba jutott be, többségüknek az adója csak éppen arra volt elegendő, hogy tulajdonosát az utolsó helyek egyikére juttassa. 1872 és 1917 között 38 kisiparost találunk a legnagyobb adót fizetők csoportjában. Ebből a 38 személyből még a belépés évében kiesett 15, az összes iparos közel 40%-a. Az első tíz évben kiesett további 14 személy. Tíz éven belül kiesett tehát a virilis kisiparosok 76%-a. A maradék 24% stabilitása 11-45 év között oszlott meg. A hat régi polgárjoggal rendelkező iparos közül négy még a belépés évében kiesett, egy maradt bent öt évig és egy