Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
A MISKOLCI TÁRSADALOM ATRÉTEGZÖDÉSE (1872-1917) 811 A virágzó malomipar, az egyre növekvő igényekkel fellépő mezőgazdaság és a bányászat igényeihez alkalmazkodva lett a múlt században Hercz Zsigmond gépgyára a legnagyobb magánkézben levő vállalkozás. 1879-ben alapította gyárát és 8 év múlva, 1887-ben 412 forint adóval az 57. helyre került. Három év múlva már a 28. helyet foglalta el. Üzemét gőzerőre rendezte be. Ennek jelentőségét akkor tudjuk igazán felmérni, ha figyelembe vesszük, hogy az 1863-as gépstatisztika adatai szerint a magyar gépiparban mindössze 17 gőzgép működött.2 7 Vasöntödéjében malomberendezéseket, mezőgazdasági gépeket, bányagépeket, csilléket gyártott, de a modern városfejlesztés igényeihez igazodva villamosvezeték-oszlopokat és csatornahálózat-szerelvényeket is. Átlag 50 férfi munkást foglalkoztatott, 10 órás munkaidőben. A miskolci telefonhálózat kiépítésére 1884-ben 20 évre koncessziót nyert a kormánytól. A Hercz család neve szorosan összefonódott a Borsod megyei szénterületek feltárásával, amely a szénkereskedelem fontos piacává tette Miskolcot. Hercz Zsigmond bekapcsolódott az 1880-as évek elején kialakuló új nagy konjunktúra-hullámba, amelynek során osztrák pénzcsoportok befektetései révén sor került néhány kicsi vas- és szénbányavállalat egyesítésére. így jött létre a Magyar Általános Kőszénbánya Rt., ez a magyarországi méretekkel mérve hatalmas vállalat, amelynek egyik alapítója, majd vezérigazgatója lett. Hatalmas vagyona és gazdasági szerepe következtében bekerült a nagy finánctőkés családok közé. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-vei kapcsolatban megalapította a Hazai Üvegipari Részvénytársaságot. Malomberendezések gyártása révén tevékeny része volt a Borsod-Miskolci Gőzmalom fellendítése körül. Ezt a ténykedését a részvénytársaság igazgatósági tagsággal honorálta. A Hercz család fentebb vázolt szereplése kivételnek számított virilis gyárosaink között. A tulajdonképpeni nagy gépgyártáshoz nagy tőke lett volna szükséges. Ennek híján nem működhetett olyan nagy és költséges apparátussal, amely a reklámhoz, az utaztatáshoz, a bő hitelnyújtáshoz elengedhetetlen volt. Ezen túl a nagy gépgyártáshoz szakképzett munkásokra volt szükség. A vidéki gépgyártás fejlődését akadályozta az a központosítási törekvés is, amely mindent a fővárosban akart megteremteni. 4. Kézműiparosok A 19. század harmadik negyedének jellemzője, hogy a magyar iparban konzerválódtak a kisipari formák. A helyi piacok ellátásában továbbra is a kisárutermelésé maradt a döntő szerep. A gyáripar fejlődése azonban átalakította a kézműipar struktúráját. A kapitalizmus kibontakozásával a kisipar fejlődése irányába mutató egyik tényező a városi lakosság gyors gyarapodása. Ez szükségszerűen maga után vonja azoknak az ágazatoknak a terjedését, amelyekben hiányzik a nagyipari termelés, vagy nem tud a helyi igényekhez rugalmasan alkalmazkodni. Ilyen jellegzetesen kisipari ágazat volt az élelmezési és a ruházati kisipar. A városfejlődéssel kapcsolatban megnőtt az építési kisipar és ennek kihatásaként az építkezésekkel kapcsolatos vasipari ágazatok jelentősége. Ha azt 3 7 Berend T. Iván-Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században. Bp., 1976. 168.1.
