Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
A MISKOLCI TÁRSADALOM ÁTRÉTEGZÖDÉSE (1872-1917) 807 laltak helyet. A földbirtok csak egy kereskedőnél játszott szerepet, mint tőkebefektetési lehetőség. Azok a kereskedők, illetve leszármazottaik, akik 1848 előtt is polgárjog birtokában voltak, kivétel nélkül megtalálhatók a pénzintézeti részvénytársaságokat szervező tőkések között. Hat ilyen személyről van szó, akik összesen 81 pénzintézeti részvénynek voltak a tulajdonosai. A fűszerkereskedők közül csak azok tudták hosszabb ideig állni a versenyt, akik külkereskedelmi kapcsolatra tettek szert, kereskedésüket nagykereskedelmi szintre emelték, háztulajdonossá váltak, és egyidejűleg több részvénytársaságban nagyobb számú részvényt vásároltak, tehát egyúttal járadékos réteggé váltak. A legnagyobb adózók közé felvett fűszerkereskedők voltak azok, akiknek a nevével a miskolci lapok hirdetési oldalain állandóan találkozunk. Művelt, világot látott kereskedők voltak, akik a szakmát bel- és külföldi tanulmányutakon sajátították el. Miskolcon letelepedve, vagy visszatérve ide, egy-két nagyobb kereskedőháznál gyakoroltak, és átvették az üzletet, vagy saját vállalkozásba kezdtek. így ezek a régi híres kereskedőházak nem haltak ki, az utódok még nagyobbra fejlesztették azokat. Ezek a kereskedelmi vállalkozások az összeházasodások révén az egész várost behálózó családi vállalkozásokká fejlődtek. A kereskedelmi tőke eredetét, befektetésének irányát, a város polgárosodásában játszott szerepét vizsgálva, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kapitalista kereskedelemben nagy tőkét gyűjteni képes kereskedők azok voltak akik 1. a kereskedelmi ág természete folytán bekapcsolódtak a külkereskedelmi forgalomba, és ügynökeik révén állandóan szemmel tudták tartani a piacot; 2. a házat, földbirtokot, részvényeket szerzők, akik ezáltal járadékos réteggé váltak; 3. és nem utolsósorban azok a kereskedők, akik családi vállalkozásként folytatták üzleti tevékenységüket. A kereskedelmi tőke így elsősorban házingatlanokba, bankrészvényekbe és egyes kereskedelmi ágak esetében — mint a termény- és borkereskedelem — élelmiszeripari magánvállalkozásokba vándorolt. A csak helyi, városon belüli kereskedelmet ellátók — főleg a vegyeskereskedők - gyakran cserélődtek, vagyonuknak nem volt stabilizáló hatásuk. A régi polgárjog birtokában levő kereskedők, beilleszkedve a polgári állam kereteibe, ott is a fejlődés mozgatóivá váltak. 11 régi polgár található a dualizmus korában virilisként szereplő 125 kereskedő között a fűszer, vas, valamint a vegyeskereskedelmi ágazatban és egy a vendéglősök között. A legmozgékonyabbak a kapitalista termelés által leginkább foglalkoztatott kereskedelmi ágakból kerültek ki. így a vaskereskedelemmel foglalkozó két régi polgár tőkebefektetései révén, valamint a várospolitikában és az országos politikai mozgalmakban való részvételükkel teljesen bekapcsolódtak a polgári állam vérkeringésébe. Ott találjuk őket ipari részvénytársaságok és pénzintézetek igazgatóságaiban, a háztulajdonosok és a földbirtokosok között, sőt az egyiket az országgyűlésben is. A fűszerkereskedők is csak az ipari részvénytársaságok vezetőségéből hiányoztak, és nem jutottak el a képviselőségig. Három régi joggal rendelkező kereskedő maradt csupán, akik nem lettek egyéb kapitalista gazdasági vállalkozókká is. Igen figyelemre méltó a régi polgáijoggal rendelkező Tajthy József, aki a város első pénzintézetének alapításakor — 1845-ben a 10 db részvény vásárlásával 1000 ezüst forintot volt képes befektetni egy jószerével bizonytalan kimenetelű vállalkozásba. Vagyona nemcsak kereskedelmi tevékenységéből származott, hanem mögötte ott volt a házingatlan is. 6*
