Századok – 1980

Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V

808 M. TÓVÁRI JUDIT Az új polgárság soraiban a zsidó eredetűek a kereskedelem területén találták meg felemelkedésük biztos talaját. Miskolc 1848-ig földesúri mezőváros, a diósgyőri koronauradalom tartozéka. Ebből a feudális jogviszonyból következett, hogy a városra nézve is kötelezőek voltak a regáléjogok, amelyeket az uradalom bérbe adott. A sokáig fennálló hűbéri viszonyok mellett nagy akadálya volt a zsidóság érvényesülésének a városi tanács letelepedést akadályozó rendelkezése. Az ősiség törvénye akadályozta földbirtokszerzésüket, a városban házat pedig csak polgárjog birtokában szerezhettek volna. Az 1872-ig érvényben levő céhes korlátok az ipar területén invesztált tőke felhalmozódási folyamatát akadályozták. Bármennyire nagy akadályai voltak is a sokáig fennmaradó hűbéri viszonyok a fejlődésnek, a feudalizmus keretei között meginduló spontán fejlődést megakadályozni nem tudták. A jogfosztott zsidóság előtt két út maradt nyitva: 1. Bekapcsolódni azokba a kereskedelmi ágakba, amelyek a nagy kereslet révén külországokba továbbították az árut. Zsidó vállalkozóké volt a bor, termény, dohány és a nagykereskedelem. 2. Másik lehetőségként kínálkozott, hogy mint a koronauradalom korcsma- és boltbérlői telepedjenek le. Befektetési lehetőség híján tehát megindult a kereskedelmi tőke felhalmozódásának a folyamata, és amikor lehetőség nyílt a befektetésre, éltek is ezzel a lehetőséggel. Egyenjogúsításuk - 1867 - után elhárult birtokszerzésük akadálya is. Földbirtokba ugyan kevesen fektették felhalmozott tőkéjüket, a háztulajdon annál biztosabb befektetésnek látszott. A századfordulóra éppen a legvagyonosabb adózók sorából kialakult a város finánctőkéseinek a csoportja. Ebben a folyamatban a kereskedelmi tőke és a bankokba fektetett részvénytőke játszotta az elsődleges szerepet. Amellett, hogy a részvénytársaságok igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjait választották, ezek a megválasztott tagok voltak egyúttal a legnagyobb számú részvényesek is. Különösen a Miskolci Hitelintézet járt elöl az ipari részvények összevásárlásával. Három kereskedő volt a virilisek sorában, akik a századforduló körüli években valamely pénzintézet vezérigazgatói posztját betöltötték. (A tőkeösszefonódást elősegítő személyi unióról, amely oda vezetett, hogy a gazdasági élet döntő fontosságú ágai egy maroknyi csoport kezébe kerültek, a későbbiek során fogunk szólni.) 2. Vállalkozók Az 1872. évi polgármesteri jelentés arról számol be, hogy 1867-től százakra menő új építkezés történt a városban. Különösen fellendült az építőipar az 1878-as árvíz után. Az építkezések terjedése részben összefüggött a városi lakosság számának rohamos emelkedésével, részben jó befektetésnek kínálkozott az építtetők számára. 1912-re nagyjából befejeződtek az évtizedek óta tartó és a város számára tetemes kiadásokkal járó csatornázási és útburkolási munkálatok. Azok a személyek, akik 1872 és 1917 között valamely építőiparral vagy építőanyagiparral kapcsolatos tevékenység kapcsán a legnagyobb adózók közé kerültek, társadalmi hovatartozás szerint többféle kategóriába sorolhatók. A múlt században építész megjelöléssel felvett személyek kizárólag építési vállalkozók voltak. A tervező mérnök már 20.