Századok – 1980

Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V

806 M. TÓVÁRI JUDIT A tőkebefektetések vizsgálatánál mindig ugyanannak a 9 személynek a neve került előtérbe, ők voltak azok, akik 21 ház összevásárlásával háztulajdonosokká váltak, ehhez ketten földbirtokot szereztek. Jól elkülöníthető ez a 9 kereskedő az eltöltött évek száma szerint is. Azok közül kerültek ki, akik 10 vagy ennél több évig képesek voltak megkapaszkodni a legnagyobb adózók sorában. A háztulajdon mellett a másik tőkebefektetési lehetőség a pénzintézeti részvényessé válás. Az előbb említett 9 személy élt ezzel a lehetőséggel. Általában egyidejűleg két pénzintézet részvényesei közé tartoztak. Ugyanez a 9 személy benn ült valamely pénzintézet vezetőségében, ketten pedig ipari részvénytársaságok igazgatósági tagjai lettek. Soraikban 1848 előtti nemesítéssel vagy régi polgárjoggal rendelkezőket nem találunk. A textil- és divatkereskedők között is több olyan személlyel találkozunk, akiknek családjában ez a szakma öröklődött. Egy-egy család több tagja követte egymást a legnagyobb adózók sorában. Megtalálható az a típus is, aki a kereskedést a felemelkedés első lépcsőfokának tekintve, előbb ház-, majd földbirtokossá vált, fiát pedig közhivatali pályára irányította. Ez a kereskedő Silbiger Ármin volt. Számára a letelepedés és üzletnyitás lehetőségét az egyenjogúsítás hozta meg. Ettől kezdve vagyona rohamosan nőtt. 1869-ben alapította üzletét és 1885-ben vették fel először a legnagyobb adózók közé, ahol egyszeresen számított adójával rögtön a 13. helyre került. 1909-ben már mint földbirtokos került fel a virilis-listára, az üzletet pedig átadta öccsének. Fia, Bertalan, nem folytatta apja kereskedelmi vállalkozását, hanem a sokkal előkelőbbnek számító ügyvédi pályára tért, majd Borsod megye tiszti főügyésze lett. Miskolc fűszerkereskedelme a város kereskedelmével egyidős. A helyi kereskedelem megteremtői, a görögök, előszeretettel foglalkoztak fűszerkereskedéssel, bár ez a kereskedelmi ág még az 1830-as években is igen kezdetleges volt. Fűszer mellett vasat, terményt, vásznat, gyapjút, sőt juhot és szarvasmarhát is árusítottak, igazi vegyeskereskedések voltak. A fűszer- és gyarmatárukereskedelem akkor indult virágzásnak, amikor a vasúthálózat kiépült. A Felvidékkel addig uszályokon, víziutakon folytatott kereskedés helyett a vasút kényelmesebb és gyorsabb szállítást tett lehetővé. A virilis fűszerkereskedők a borkereskedőkhöz hasonló nagy számban voltak jelen a legtöbb adót fizetők között. Az első ranghelycsoportba azonban csak egy ilyen kereskedő sorolható. Ez az a kereskedelmi ág, amelyben a legtöbb régi polgárjoggal rendelkező személy található. Ennek a hat kereskedőnek 1845-ben már több háza és borpincéje volt a városban, 1848-ban pedig mint követválasztók vettek részt a közéletben. Ha a fűszerkereskedők tőkebefektetéseit vizsgáljuk, ugyanarra az eredményre jutunk, mint a textilkereskedők esetében. Első helyen vehető számításba a háztulajdon. A 19 kereskedőnek 32 épület volt a birtokában. De amíg az első öt évben kieső nyolc személy közül csak háromnak volt saját háza, addig a 11-15 évig virilis 3 kereskedőnek 10, a 16-20 éves tagsággal rendelkező 5 személynek 12 és a 26-30 évig a legnagyobb adózók között maradó 3 fűszerkereskedőnek 7 ház volt a birtokában. E hét ház egyike volt az a Széchenyi utcában álló bérház, amelyet Weidlich Pál építtetett 191 l-ben 60 lakással és 14 üzlethelyiséggel. Az ötemeletes üzlet- és bérház, amelynek frontján még két nagy üzlethelyiség volt, nagyobb pincéjében az Apollo Mozi talált helyet, kitűnő befektetésnek látszott. Fűszerkereskedőink is előszeretettel fektették pénzüket részvényekbe. Pénzintézetek vezetőségében nyolcvan, ipari részvénytársaságok igazgatóságában ketten fog-