Századok – 1980

Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V

802 M. TÓVÁRI JUDIT már 1845-ben megtalálhatók a későbbi virilis borkereskedők. Tőkéjük jelentős részét házingatlanokba és pénzintézeti részvényekbe fektették. Már ez utóbbi körülmény is jelzi, hogy a város társadalmának mely rétege vált igen erőteljesen a polgárosodás emeltyűjévé. (Ugyanakkor azonban, míg pénzintézetek igazgatósági tagságáig 7 személy jutott el, ipari részvénytársaságok vezetőségében csak hárman vettek részt.) Korszakunkban a legnagyobb adózók csoportjába került 19 borkereskedőből mindössze 5 esett ki öt éven belül. A többség - 14 személy - 10—42 évig volt képes megkapaszkodni a virilisek között. A kereskedők vagyoni rétegződésének vizsgálata egyértelműen rámutat a város gazdasági vérkeringését fenntartó kereskedelmi ágak jelentőségére. (Ld. 9. sz. táblázatot). Ezek a vezető ágak a bor-, szesz-, a termény- és liszt-, a fűszer-, fa-, valamint a vaskereskedelem. Ez utóbbi kettőnél nagyobb számban szerepeltek ugyan textilkereskedők és vendéglősök, de a kereskedelmi ág összlétszámához képest az első két ranghelycsoportban alacsony az arányuk. A kereskedők legvagyonosabbja tehát a város hagyományos kereskedelmi ágaiból került ki. Számszerűleg nem, de súlyát tekintve jelentős a fa- és vaskereskedelem, amely inkább vasáru- és nem nyersvaskereskedelem volt, tehát minőségét tekintve magasabb fokon állott. Mind számszerű, mind vagyoni súlyát tekintve első helyen állt tehát a bor- és szeszkereskedelem. Hasonlóan jelentős ágazat volt a termény- és lisztkereskedelem. Ez a két kereskedelmi ág nem különül el egymástól, terménykereskedőink általában lisztkereskedelemmel is foglalkoztak. A virilisjegyzékek is így tüntetik fel őket. A város gazdasági életében mindig fontos szerepet játszottak a gabonavásárok. A búzavásárteret bérlők mindenkor ott voltak a legtöbb adót fizetők között. (A hiteligény is a gabonaforgalom területén jelentkezett először, az 1820-as években, sajátos formában. Gróf Reviczky Ádám magtárat alapított, ahonnan a szűkölködőknek kamat mellett gabonaféléket kölcsönöztek. 1874-ben a Reviczky-magtárat pénzintézetté alakították át.) A borkereskedelem kapcsán már szóltunk arról, hogy a legnagyobb jövedelemre szert tevő, a virilisek között legtovább bennmaradni képes személyek azok voltak, akik bekapcsolódtak a külkereskedelembe. A terménykereskedelem terén szintén megvolt a lehetőség, mert Ausztriába, Német-, Francia- és Olaszországba jelentős kivitel tárgyát képezte a liszt, rozs, árpa, kukorica, bab, lencse, só és a gyapjú. A gabonaforgalom főleg észak felé irányult. A köleskása speciális kiviteli cikke volt Miskolcnak, mert itt és környékén számos vízimalom hántolt kölest. Az 1878-as árvíz nagy veszteségeket okozott a terménykereskedőknek. Újabb fellendülés a múlt század 90-es éveiben következett be. Felsőmagyarország egyik leghatalmasabb iparvállalata, a Borsod-Miskolci Gőzmalom 1898 és 1916 között megszerezte a debreceni, a hatvani, a losonci, a csányi, a kassai, a szegi, az iglói, a nagysárosi, a szolnoki és az eperjesi malmok részvényeinek többségét, és ezzel a terménykereskedelem centrumává avatta a miskolci piacot. 1917-ben érdekközösséget létesített - részvények átvétele által — a Schoeller and Comp, malmokkal, és ezek napi termelőképességét 83 vagonra fokozva, Magyarország legnagyobb malomvállalata lett. Elősegítette a terménykereskedelem fellendülését az 1890-es években a termény- és áruraktár felépítése. A Miskolci Hitelintézet létesítette 1892-ben, 160 vagon befogadó képességgel. Ez a pénzintézet nagy jelentőségű gyapjúvásárokat is szervezett, és az árpakereskedés fellendítése érdekében modem árpaosztályozó berendezést létesített. 1898 óta így az országos sörárpavásárok adtak újabb lendületet a miskolci termény-