Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
A MISKOLCI TÁRSADALOM ATRÉTEGZÖDÉSE (1872-1917) 801 kihullott a legnagyobb adózók sorából. Az általános kereskedelmi pangás mellett hozzájárult ehhez az az országos hír, hogy a borhamisítás fészke Miskolcon van.'7 1885-ben a Miskolczi Kalauz 20 borkereskedőt tüntetett fel.1 8 Közülük 10 a város legnagyobb adózóinak a sorában szerepelt. 1912-re a miskolci borkereskedők száma 1 l-re csökkent1 9 és csak négy személynek az adója volt elég nagy ahhoz, hogy a virilisek közé juttassa tulajdonosát. E négy személy közül az egyik eredetileg fűszernagykereskedő, a másiknak likőr- és rumgyára volt, tehát a borkereskedést főfoglalkozásként űzők mindössze ketten maradtak. 1917-ig 19 borkereskedő fordult meg a város legnagyobb adózóinak a sorában. Többnyire apáról fiúra öröklődtek e mesterség fogásai és a város önkormányzatában is követték a fiúk az apákat. Három ilyen dinasztia-számba menő családdal találkozunk a virilisek között. A Pollák, a Grünfeld és a Fischer család 11 tagjából vagy az apa, vagy a fiúk az 1872 és 1917 közötti 45 évben mindig megtalálhatók voltak a legtöbb adót fizetők között. E családok utolsó képviselői — amellett, hogy a borkereskedelemmel sem hagytak fel - egy kivételével áttértek a szeszkereskedelemre. Hogy a bor sem maradt el piacra vitt áruik közül, bizonyítja, hogy az országos borkiállításokról mindig éremmel és oklevéllel tértek haza.20 Házaik a város központi utcáinak értékes épületei voltak. E három család 11 tagjának 28 ház, 13 borpince és több házhely volt a tulajdonában. Pénzüket általában szívesen forgatták, házingatlanon kívül jelentősebb földbirtokot nem vásároltak. Jelen voltak viszont 4 pénzintézet alapításánál valamennyien.2 1 A fent említett 22 személyből öten igazgatósági tagjai valamely pénzintézetnek, hárman pénzintézetek és ipari részvénytársaságok igazgatósági székeiben ültek. 14 évnél kevesebb időt e 11 személy közül csak egy töltött a legnagyobb adózók között. Öten maradtak meg 18 évig a virilisek sorában. A többiek 14-37 évig voltak képesek megkapaszkodni. A vezető kereskedelmi ág reprezentáns családjainak eredetét kutatva eljutunk a gazdag görög kereskedők helyébe lépő zsidó családokig. Rendkívül nagy szerepük volt abban, hogy Miskolc fontos kereskedelmi és ipari gócponttá fejlődött. Egyenjogúsításukra azonban csak 1867-ben került sor. A sokáig fennmaradó hűbéri viszonyok közepette a kereskedelem képezte a felhalmozás legfőbb forrását, a város földrajzi adottságai pedig meghatározták a kereskedelmi ágakat. Az ipar erősen korlátozott volt, a feudális pazarló fogyasztás, a tőkés gazdálkodás követelményei szerint berendezkedni képtelen földbirtok sem lehetett a tőkeakkumuláció fő területe. így emelkedtek ki lassan a 19. század első felében még szegény, jogilag teljesen elnyomott helyzetben levő zsidóság köreiből azok a kereskedők, akik később mind nagyobb vagyonra tettek szert. A kiegyezést követően, amikor a hazai burzsoázia izmosodásnak indult, ezek a kereskedőcsaládok rendelkeztek a befektetéshez szükséges tőkével. A Miskolci Takarékpénztár alapító részvényesei között ' 7 A miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1885-1887. években. Miskolc, 1888. 1 'Miskolczi Kalauz az 1885. évre. Miskolc, é. n. 1 'Miskolcz thjf város. . . cím- és lakásjegyzéke Miskolc, 1912. 2 "Szendrey János: Miskolcz város története IV. Miskolc, 1911. 789-791.1. (Borkiállítások érmeseinek felsorolása.) 27 A Miskolczi Takarékpénztár 1845. évi zárszámadása. Miskolc. - A Miskolczi Takarékegylet 1896. évi zárszámadása. Miskolc. - A Borsod-miskolczi Hitelbank 1892. évi zárszámadása. Miskolc. -A Miskolczi Hitelintézet 1881. évi zárszámadása. Miskolc.
