Századok – 1980
Közlemények - Iványosi–Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1622–1711 között 71/I
PÉNZFORGALOM KECSKEMÉTEN 1662-1711 KÖZÖTT 73 szinten álltak ezek a térségek. Ment-e végbe jelentős gazdasági fellendülés a 17. század békésebb évtizedeiben? A gazdasági romlás már ekkor megindult, vagy csak a felszabadító háborúk következménye lett? Az elszegényedés és a gazdasági visszafejlődés a Török Birodalom területén kibontakozódó társadalmi és politikai válság hatására erősödött-e meg, vagy a Nyugat-Európától való gazdasági függések szükségszerű velejárója volt? A török hódoltság területének pusztulásáról, sorozatos szenvedéséről és veszteségének arányairól lényegesen többet tudunk, mint életéről, gazdasági forrásainak alakulásáról, más országrészekkel fenntartott kapcsolatairól, társadalmának sajátos strukturálódásáról.8 Ez minden bizonnyal azzal is magyarázható, hogy e terület pénzügyi életével szinte egyáltalán nem foglalkoztak. Az utóbbi száz évben csaknem kizárólag Hornyik János művéből merítettek mindazok, akik ezirányú munkájuk során elfogadható támpontokat kerestek.9 Hornyik célkitűzése és részben feldolgozási módszere azonban nem tette lehetővé, hogy az illusztráción, az egyedi esetek idézésén túljusson, így megállapításai és összegzései kevés segítséget nyújtottak a későbbi kutatóknak, sőt egyik-másik állítása máig riasztóan hatott. Mindenképpen le kell azonban szögeznünk, hogy több mint száz évvel korábban nehezen leküzdhető gondot jelentett volna számára e téren is maradandó munkát végezni. Hornyik az ezzel kapcsolatos nehézségei érzékeltetése érdekében a 17. század végén Kecskeméten forgalomban levő pénznemek sokaságát sorolja fel: „Arany, Tallér, Forint, Timon, Lepér, öreg Garas, apró Garas, Oszpora, Dénár, Poltura". Ezen pénzek meghatározására, forgalmi értékük alakulásának nyomon követésére nem vállalkozott: „e pénznemek forgalmi értékét kipuhatolni ügyekeztem, de nem kielégítő sikerrel, mert beszámításánál többnyire önkény határozta meg az értéket". Ezért megelégedett néhány, nagyon sokatmondó adat idézésével.1 0 A Hornyik előtt tornyosuló akadályok nagyságára jellemző, hogy pénztörténeti adalékain túl, a hódoltság területére vonatkozóan a következő száz évben újat szinte senki sem hozott. Csupán a közelmúltban vállalkozott Búza János Nagykőrös gazdasági életének vizsgálata során több alapvetően fontos lépés megtételére. Ezirányú munkássága - remélhetőleg — kimozdította e terület kutatását holtpontjáról. Az öreg garas identifikálása során tett megállapításainak egyikét mindenképpen érdemes e helyen is idézni: „A 17. század vége felé meglehetősen tarka képet mutatott a magyarországi pénzforgalom. Ha a királyi Magyarország s Erdély pénzforgalmát ismernénk, azt mondhatnánk, hogy a török uralom alatt levő országrész sajátos színeket vonultat fel a palettán. Mivel összefoglaló irodalom e témakörben még nem született, meg kell elégednünk azzal a feltételezéssel, hogy a hódoltság pénzforgalma valószínűleg eltért a törököktől mentes területekétől."11 8Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén. Bp. 1976. 9Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral. I-IV. 1860-1866. I "Hornyik több esetben az indokoltnál jobban hangsúlyozza a török tisztviselőkkel kapcsolatos pénzügyi műveletek esetén az önkényt. Az érvényesülő törvényszerűség rovására eltúlozza a kivételt, és így azt a képzetet sugallja, hogy a pénztörténeti kutatások reménytelen vállalkozások. így nyilatkozik pl. i. m. II. 200-201. II Búza János: öreg garas (A hódoltság utolsó éveinek pénzforgalmához.) Történelmi Szemle 1973. 151-159.
