Századok – 1980

Tanulmányok - Andics Erzsébet: A konzervatívok tervei és tervezetei a forradalom és szabadságharc fegyveres felszámolására 1848/49-ben 752/V

772 ANDICS ERZSÉBET a várható közfelháborodás csökkentése volt. amennyiben az uralkodó nevében megígérte, hogy „. . .az egyesítési munka a fennálló viszonyoknak okos méltánylatával, s azon intézményeknek gondos kíméletével létesíttessék, melyeket az idő s a tapasztalás közhasznúaknak és életrevalóknak bizonyított. . ,"108

Ez a, mindenesetre egészen általános igéret, ha nem is nyugtatta meg a konzervatívokat, de aulikus hűségükben megingatni nem tudta. Az oktrojált alkotmányt a konzervatívok, mint ismeretes, végeredményben elfogadták; elismerését programjukba vették.10

9 A magyar konzervatívok minden törekvése oda irányult, hogy az újjárendezés az ő aktív részvételükkel történjék, és őket, mint az korábban volt, a magyar ügyek országos intézésének az élére segítse. Magyarország területi feldarabolása ellen vannak, ugyanakkor az egységes birodalomba való beolvasztása ellen nincs alapvető kifogásuk, de azt fokozatosan tartják elérhetőnek: máskülönben túl nagy ellenállást váltana ki a nemzet részéről és esetleg lehetetlenné is válnék. Magyarországnak azt a szerepet szánták, hogy feudális intézményei többé-kevésbé való megőrzésével az ellenforradalmi restaurációnak elősegítője, mintegy emelője legyen az egész birodalomban. Az ország pacifikálásának minél eredményesebb keresztülvitele szempontjából alapvető előfeltételnek tartották, hogy a birodalmi kormány Magyarországon, mint hozzá egyedül hűséges pártra, a konzervatívokra támaszkodjon, őket juttassa döntő fontosságú pozíciókhoz és hatáskörökhöz. Ahogy Jósika a konzervatívok elképzeléseit tömören megfogalmazta: „A provinciák értelmes autonómiáját a régi intézmények alapján a belügyeket illetően és ugyancsak értelmes abszolutista irányítása a központban valamennyi, az egész Monarchiát érintő ügyben."11

0 Hogy mi értendő az alatt, hogy „autonómia" a „régi intézmények alapján", azt részletesebben megmagyarázza Dessewffy Emil Bachhoz intézett emlékirata. „A katonai kormányzás idejét arra kell felhasználni — fejti ki Dessewffy -, hogy а/ a legfelsőbb hatalom megszerezze magának a hatékony erőnek azt a mennyiségét, amely képessé fogja tenni, hogy erélyesen és sikerrel visszautasítsa a konstitucionalizmusnak és nacionalizmusnak a monarchia létét fenyegető túlzott fenyegetéseit; b/ hogy a királyi hatalom autonóm működése által egyrészt az országok (Magyarországról és Erdélyről van szó. A. E.) belső berendezéséhez szükséges szervi változások - a monarchikus és konzervatív elveket erősítő történeti hagyományok felélesztésével —, másrészt az anyagi érdekek szempontjából a szomszédos tartományokkal összeolvadás és szoros szolidaritás hozassék létre; с/ hogy az országoknak védtelenül hagyott, szétszórt és terrorizált konzervatív és dinasztikus elemei. . .új életre keltve, a trón köré csoportosuljanak, és zárt falanxszá egyesüljenek; d/ hogy erélyes és közhasznú kormányzás által az országok maguk kívánják meg a „Gesamt-10

"Gyűjteménye a legfelsőbb manifesztumok és szózatoknak. I. füzet. Buda, 1849. 73-75. 1. 1 Berzeviczy A.: Az abszolutizmus kora Magyarországon. I—III. köt. Budapest, 1922, 1925, 1932. I. köt. 135. 1. 11

"Jósika - Metternich 1849. június 2. Andics E.: Nagybirtokos arisztokrácia... III. köt. 323-329. 1. Kiemelések tőlem: A. E.