Századok – 1980
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A konzervatívok tervei és tervezetei a forradalom és szabadságharc fegyveres felszámolására 1848/49-ben 752/V
764 ANDICS ERZSÉBET túrára van szükség. Minden eszközzel meg kell törni a nemzeti kormányzat financiális és fegyveres hatalmát. El kell érni a lakosság teljes lefegyverzését. Legsürgősebb tennivalóként jelöli meg Erdélynek Magyarországtól való elszakítását, aminél a szászok és románok támogatását igénybe kell venni. Erdély stratégiai fontossága mellett hangsúlyozza arany-, ezüst- és sóbányáinak gazdasági jelentőségét. Általában a bányák, úgyszintén valamennyi kincstári jövedelem lefoglalását, a nemzeti kormány által kibocsátott bankjegyek hitelének megrendítését, a lakosságtól elvett fegyverek biztonságos erődökbe való összegyűjtését tanácsolja Windischgrätznek. 75 További memorandumaiban Dessewffy részletesen kifejti, hogy Magyarországot egyszerre több oldalról kell fegyveresen megtámadni. „Ügy tűnik, hogy egyes kisebb, de erős mozgó alakulatok Erdély, Galícia, Morvaország, Ausztria, Steierország és Szlavónia felől előrenyomulva és egymással összhangban működve, miközben megfelelő impozáns erő Pest felé törne, lennének a megfelelő eszközök a cél eléréaére." Oda kell hatni, hogy a továbbiakban a lakosságon „leküzdhetetlen félelem legyen úrrá a királyi tekintély előtt". ,,Az embereket üdvös rettegésbe kell ejteni, hogy végre észretéijenek, és a nép megtanulja a királyi tekintélyt gyakorlatilag tapasztalni és félni."7 6 Az ellenforradalmi tanácsok, ösztönzések özönével találkozunk Dessewffy Emilnek Windischgrátzhez intézett harmadik memorandumában is. Gondja van a magyarországi klubok és kaszinók feloszlatására, a törvényhatóságok megrendszabályozására, a sajtó gúzsbakötésére. Hosszú névsorát közli azoknak a személyeknek, akik feltétlenül letartóztatandók, illetve kivégzendők. Ez a névsor a magyar forradalom legjelesebb vezetőit öleli fel. „A módszernek, hogy a kezdeményezőket és vezetőket halállal büntessék, az az állambölcsesség diktálta előnye van, hogy a holtak nem térnek vissza, nem nyerhetnek kegyelmet, és nem emigrálhatnak idegen országba.. ." — írja Dessewffy többek között.7 7 Dessewffy Emilnek mint az ellenforradalmi restauráció egyik legerélyesebb és legkövetkezetesebb sürgetőjének mindhárom memorandumát jellemzi: szerzőjük nem győzi hangsúlyozni a legkegyetlenebb módszerek alkalmazásának a szükségességét. A lefegyverzést erőszakkal kell kikényszeríteni, mozgó lovas alakulatok és megfelelő tüzérség bevetésével. Ami a császári kiáltványoknak a lakosság nyelvén való elterjesztését illeti, Dessewffy úgy látja, hogy az azt esetleg akadályozó, valamely „szolgabíró, vagy falusi bíró elfogatásának, felkötésének, vagy megbotozásának a ténye, különösen hatékony eszköz lenne" annak érdekében. A radikális lapok szerkesztői „minden jog szerint megértek az akasztófára". A császári csapatok ne hagyják magukat megtéveszteni a lakosság látszólagos nyugalmától. A ragaszkodás az alkotmány ponljaihoz „méltatlan komédia" lenne. Óva intőén javasolja a császári kormányzatnak: „Ha megelégednek azzal a sovány eredménnyel, hogy a lázadók megadják magukat, és nincsenek elszánva arra, hogy a lázadók várának védőrségéből annyit kaszaboljanak le, amennyi kell ahhoz, hogy az emberek végre észretérjenek; úgy lehetetlen Magyarországot akár csak néhány évre megtartani a továbbiakban." 1 15 Gróf Dessewffy Emil első emlékirata Windischgrátzhez. 1848. október 16. Uo. II. köt. 160-165.1. "Gróf Dessewffy Emil második emlékirata Windischgrátzhez. 1848. október vége. Uo. II. köt. 172-178. 1. "Gróf Dessewffy Emil harmadik memoranduma Windischgrátzhez. 1848. november, Uo. II. köt. 199-208. 1.
