Századok – 1980
Közlemények - Iványosi–Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1622–1711 között 71/I
72 IVÄNYOSI-SZABÖ TIBOR a tömegesen beáramló rossz ezüstpénz okozta. Különösen nagy csapást jelentett a gyenge minőségű lengyel garas behozatala. Ezzel párhuzamosan áramlott ki a jó magyar dukát és a tallér, részben az iparcikkek importja, részben a spekuláció révén.3 Erre a pénzmozgásra mindenekelőtt a felvidéki megyék reagáltak a legérzékenyebben. Az ún. Gresham-törvény itt érvényesült a legjobban, a „rossz pénz elűzi a jót" tendencia hazánk területén itt jelentkezett a leghatározottabban. A gyengébb minőségű pénz forgalomban maradása és a jó pénz tezaurálása mindenekelőtt itt szembetűnő.4 Az ország többi részéről azonban már csak azért sem tudunk hasonló egyértelműséggel nyilatkozni, mivel sem Erdély, sem a hódoltság területéről nem rendelkezünk ilyen irányú feldolgozásokkal. Sajnos, a magyar gazdasági- és társadalomtörténeti kutatásokat erősen hátráltatja az ezirányú munkák feltételeinek hiánya. Máig visszatérő panasz, hogy sem a mértékegységek, sem a pénz történetének kutatása nem halad előre a kívánt ütemben. Nem hozott kellő eredményt az árak és a bérek kutatása sem. Ezen munkák elvégzése nélkül nem láthatjuk tisztábban, hogyan alakult a dolgozó tömegek életszínvonala a 16-17. században. Nem véletlen, hogy az egyetemi tankönyv II. kötetének vitáján is Makkai László kénytelen volt azt hangsúlyozni, hogy a gazdasági és a társadalmi fejlődés a 17. század derekától a 18. század derekáig még tisztázatlan.5 Minden bizonnyal ezen kutatási területek háttérben maradásának köszönhető az is, hogy „teljes homállyal ér fel az, amit az ipari termelésről tudunk, illetve nem tudunk. A magyar történelemírás legsúlyosabb adósságai közé tartozik ennek a korszaknak város- és ipartörténete, amelyet — a legújabb időkig — mintha kiutasítottuk volna a kutatandó témák közül".6 Újabb ellentmondása történetírásunknak, hogy lényegesen többet tudunk a 16. századi gazdasági és társadalmi fejlődésünkről, mint a 17. századiról. Ez a megállapítás a pénztörténeti kutatásokra még fokozottabban áll. E téren átfogó munka, a legutóbbi évek újabb nagyszerű eredményét is figyelembe véve, csak a 17. század derekáig áll rendelkezésünkre.7 Ez annál feltűnőbb, mivel ezen utóbbi évszázadra vonatkozó forrásaink lényegesen bővebbek, mint a korábbiak. Az adósságok és a paradox vonások felsorolásakor arra is fel kell hívni a figyel met, hogy az Erdély és a hódoltsági terület iránti érdeklődés a 17. század második feléi illetően indokolatlanul alábbhagyott. Ennek köszönhető, hogy nagyon gyakran találgatásokra kényszerülünk olyan területeken is, ahol elegendő forrás állna rendelkezésünkre. Nem eléggé megalapozottak ismereteink a tekintetben, hogy milyen fejlettségi 3N. Kiss István: Az ár- és bértörténet kérdései Magyarországon 1550-1650 között. Történelmi Szemle 1963. 4 Wittmann T.: i. m. 44. sMakkai L.: i. m. 126-127. 6 Uo. 129. ''Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657. Corpus Nummorum Hungáriáé III/1. Bp. Ezúton kell köszönetet mondanunk Huszár Lajosnak, aki tanácsaival, kiegészítéseivel hozzájárult több megállapítás pontosításához, ö hívta fel a figyelmet többek között arra is, hogy a 17. századi pénztörténeti kutatást a bővebb forrás ellenére annak kuszáltsága és e század gazdasági életének bonyolultsága hátráltatja.
