Századok – 1980

Történeti irodalom - Documents in Economic History. The Agricultural Revolution. Changes in Agriculture 1650–1880 (Ism.: Fehér György) 697/IV

698 TÖRTÉNETI IRODALOM Az állattenyésztéssel foglalkozó fejezet arra hívja fel a könyv olvasóinak figyelmét, hogy a tej-és sajttermelés, illetve ezek értékesítése csak a közlekedés — elsősorban a vasút — fejlesztése után lépett túl a családi, lokális gazdaságok keretein. Angliába állami hozzájárulással Dániából, Németországból is hoztak tenyészállatokat, emellett nagyszabású tenyésztési kísérleteket folytattak, és a 19. század első felében végrehajtott keresztezések eredményeként új fajták alakultak ki. Általában elmondható, hogy a nemesítés, keresztezés nagyméretű és sikeres alkalmazása lendületet adott az angol mezőgazdaság fejlődésének. A trágyázással foglalkozó fejezet elsősorban a szervetlen trágyázás angliai fejlődését kíséri figyelemmel. Mingay állítása szerint már a 17. század körepétől előfordult a földek „meszezése", s ez egy évszázaddal később már rendszeressé vált, csakúgy, mint az ún. „savanyú földek" márgázása a 19. század közepétől. A szervetlen „kémiai trágyák" nagyméretű alkalmazását is Angliában vezették be. Az első nagyszabású kísérletek 1835-ben Sir John Lawes rothamstedi birtokán folytak, ahol 1843-ban a világ első mezőgazdasági kísérleti állomását szervezték meg. (Mingay ugyan nem tesz róla említést, de ismertek Liebig Angliában folytatott trágyázási kísérletei, valamint egy káliműtrágyát előállító gyár felállításának története.) Az első szuperfoszfátot termelő üzem is Angliában létesült 1842-ben. Az angol mezőgazdaság gépesítését tárgyaló rész említést tesz arról, hogy a Royal Agricultural Society gépészeti szakosztálya 1839-től sokat tett új gépek és eszközök népszerűsítéséért és elterjesztéséért, de nem ez volt a döntő. A szerző véleménye szerint az angol mezőgazdaság gépesítéséhez a döntő lökést a gépek nagyipari, tömeges - és ezáltal olcsó - előállítása adta. Az „eszközváltás" a 19. század előtt meglehetősen vontatottan haladt, az első géptípusok megjelenése és elterjedése között sokszor 4-5 évtized is eltelt. Végül az igazi technikai szenzációt nem az aratógép elterjedése, hanem az igen költséges eszköz- és munkaigényes alagcsövezés gépesítésének megoldása jelentette. A mezőgazdasági munkások szociális helyzetével foglalkozó fejezet megállapítása szerint a mezőgazdaságban dolgozók sokkal jobb körülmények között éltek, mint az iparban foglalkoztatottak. A vizsgált korszakban a mezőgazdasági munkások több csoportját különböztethetjük meg: a hagyományos növénytermesztést végző napszámosok (day labourers), heti- és havibéresek, valamint a legjobban fizetett szakmunkások pl. alagcsövezők, gépészek stb. Az iparosítás és közlekedés fejlődésével párhuzamosan megnőtt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak „értéke", ami a munkafeltételek és bérek javulásával, emelkedésével jár együtt. A nemzetközi agrártörténetírás úgy tartja számon Angliát, hogy itt már a 18-19. században uralkodóvá vált a földbérlet rendszere. A tanulmány „Tőke" című fejezete a föld bérbevételének és -adásának rendszerét mutatja be, és többek között megállapítja, hogy a 19. század közepéig már erőteljesen érvényesült az a tendencia, miszerint a földbirtokos nemesség csak ott tartott fenn saját kezelésű birtokot, ahol a termékek értékesítése előnyös volt. A mezőgazdaságilag hasznosítható földterület nagyobbik hányadát bérlők művelték, és ezt a gazdasági-jogi kapcsolatot az angol szakirodalom „landlord-tenant (farmers) system"-nek nevezte el. Ez a bérletrendszer elsősorban a szigetország mezőgazdaságát jellemezte, és a termelést a belterjesség magas színvonalára emelte. A szerző megállapítása szerint az egyik legfontosabb szempontnak az bizonyult, hogy a bérlőknek kifizetődjék a bérlemény fejlesztése - gazdasági utak és épületek építése, alagcsövezés stb. -, s ennek egyetlen módja, hosszú lejáratú bérletek kötése, valamint az ebben foglaltak feltétlen tiszteletben tartása volt. A másik figyelemre méltó mozzanat, hogy sokszor maguk a földtulajdonosok is végeztek költséges beruházásokat, ezáltal viszont nőtt bérletük értéke. További ösztönző erőként az államtól felvehető hitel jelentkezett, melyet beruházások fedezésére használhattak fel a hitelezők. Többször maguk a földtulajdonosok a bérleti díj csökkentésével igyekeztek érdekeltté tenni a bérlőt a beruházásban. Mingay megítélése szerint „a landlord-tenant system bátorította a mezőgazdasági beruházásokat, a hajlékonyságot (ti. a piachoz való rugalmas alkalmazkodást), előmozdította a stabilitást, és többségében elősegítette a nemzeti birtok eredményes művelését". A következő fejezet a mezőgazdasági termelés szerkezetében történt változások és a korszerűbb termelési rendszerek elterjedéséről íródott. Mingay szerint Angliában az ipari és társadalmi forradalmak hatására a 19. század közepére a termelésben nem a gabonafélék termesztésére helyezték a fő súlyt — az egyre növekvő mennyiséget importálták —, hanem a belterjes növénytermesztésre és állattartásra. Az angol szakirodalomban „high farming" néven vált ismertté az a termelési rendszer, amely előnyben részesítette a vetett takarmányok termesztésére alapozott tejtermelést és hizlalást (ezáltal nőtt az istállótrágya mennyisége is), növelték az állóeszköz-állományt (gazdasági épületek, alagcsövezés,