Századok – 1980

Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV

FIGYELŐ 681 politikatörténetnek alárendelt szerepet játszanak, hogy a révükön nyerhető segítség potenciális lehetőségének csak igen kis hányada realizálódik. Legalábbis sok esetben ezt bizonyítják a felvételi vizsgák, továbbá azt is, hogy aki nincs kellő színvonalú gazdaság-és társadalomtörténeti tudással felvértezve, az a politikatörténetet is kevésbé érti meg. Még olyan, általában viszonylag jobban ismert periódussal, mint a reformkorral kapcsolatban is megmutatkozik ez. Mind az írásbeli feladatra, mind a szóbeli kérdésre adott válaszok többségében a felvételizők a reformkor fő problémáit a Kossuth—Széchenyi ellentéttel vélik leginkább bemutathatónak, miközben a kor alapvető társadalmi kérdéséről, a jobbágykérdésről gyakorta meg is feledkeznek. Ez azt is jelenti, hogy a közfelfogásban meggyökeresedett, leegyszerűsített és elszegényített szemlélet szilárdan fennmarad és tovább él. Még jobban megmutatkoznak a gazdaság- és társadalomtörténeti ismeretek gyengeségei akkor, amikor még átfogóbb kérdésekre kell választ adni. Annak a magyarázata, hogy miért fejlettebb a tőkés termelési mód a feudálisnál, súlyos próbatétel elé állítja a vizsgázókat. Könnyebben válaszolnak viszont arra, hogy melyek a kapitalizmus joggal bírált jellemzői, ellentmondásos sajátosságai, akár korai, akár későbbi időszakában. Ez egyúttal arra is figyelmeztet, hogy történelemoktatásunkban sok vonatkozásban továbbra is domináns maradt az a leleplező szándékú vitaszellem, amely a fő — ha nem a kizárólagos — hangsúlyt arra helyezi, amivel nem értünk egyet, s nem sok ügyet vet arra, ami emellett pozitívum. így aztán, ha nem derül fény arra, milyen szempontok szerint állapítható meg a tőkés viszonyok előnyös volta a feudálissal szemben, azon sem csodálkozhatunk, ha a középiskolát végzettek jelentős hányada azt sem érti igazán, miben mutatkozik meg a szocializmus fejlettebb volta a kapitalizmussal szemben (az meg egyenesen komoly zavart okoz, hogy találkozhatnak olyan jelenséggel is, mint például a legfejlettebb tőkés országoknak a termelés, a technika egyes területein ma még nem egy szocialista országgal szemben fennálló előnyével, fölényével). De hasonló szemléletből fakadnak a felvételizők sommás értékítéletei például a szociáldemokratákkal kapcsolatban is (a régi, dogmatikus nézettel, mely szerint a szociáldemokrácia a fasizmus viszonylag mérsékelt szárnya, ugyan már nem találkoztak, de többnyire azzal a reális megítéléssel sem, amely a szerepük, jelentőségük pozitív oldalát a történelmi valóságnak megfelelő arányban érzékeltetné). A példák további sorolása helyett végezetül rá kívánunk mutatni annak — a marxista történelemszemlélet megerősítése mellett mutatkozó további — társadalmi hasznosságára is, ha a gazdaság- és társadalomtörténet oktatásának erősítésével sikerülne a múltról tanultak és a jelen között mutatkozó meglepő eltérést csökkenteni. Amíg ugyanis a történelem tananyagában olyan alapvető fontosságú emberi tevékenység, mint a termelő munka és az annak keretéül szolgáló gazdasági élet csupán szerény, illetve elnagyolt vonásokkal szerepel, addig a tanulók többsége az iskolát befejezve, dolgozóvá válva egy csapásra azt tapasztalja, hogy a munka, a termelés világa, a gazdasági élet kerül életének, figyelmének középpontjába. Ugy véljük, hogy a gazdaság- és társadalomtörténeti ismeretek súlyának növelése révén a „Non scolae sed vitae discimus" elve jobban érvényesülne. *** A történelem felvételi vizsgák főbb tapasztalatait áttekintve elsősorban az általános jellemzők bemutatására törekedtünk, mert úgy véljük, hogy csak ily módon válik lehetővé a legfontosabb tanulságok levonása. Vizsgálatunkban ezért mellőztük a szélsőséges eltéré-