Századok – 1980
Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV
682 FIGYELŐ seket, akár kiemelkedően jó, akár feltűnően rossz eredményekben nyilvánultak meg azok, bár nem titkoljuk, hogy sokszor nehéz volt ellenállni a kísértésnek; egy-egy örömtelien tisztán látó, kiválóan tájékozott vizsgázó színvonalas dolgozatáról szívesen számoltunk volna be, de legalább ennyire csábító lett volna némelyik szinte tréfának ható tévedés, vagy bosszantó ismerethiányról árulkodó válasz ismertetése. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez utóbbiakról való lemondás nem rövidít meg senkit, hiszen a sajtóban és rádióban, írásban és szóban évről évre árad a megdöbbentő tudatlanságról tanúskodó példák özöne. Az extremitásokat egyedi jelenségeknek tekintettük. Nem vitatjuk, hogy — több évre visszatekintve, sajnálatosan nagy számuk miatt — belőlük is fontos következtetések vonhatók le (s valószínű, hogy idézésükkel színesebbé tehettük volna sorainkat). Ám le kell mondanunk ezekről, ha a felvételi dolgozatokból az általános szintre, ebből középiskolai történelemoktatásunk eredményeire és fogyatékosságaira akarunk következtetni. Mivel pedig célunk ez volt, könnyű szívvel álltunk el az említett, vitathatatlanul hálás témától. Ennek fejében viszont — reméljük - módunk nyílott arra, hogy a középiskolát végzettek történelemtudásáról képet formálhassunk. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a felvételi vizsgák - mint a bevezetőben már jeleztük — csak részben alkalmasak arra, hogy átfogó képet adjanak egy-egy szaktárgy — így a történelem — középiskolai oktatásáról. De egyetértünk az ELTE Bölcsészettudományi Karának tapasztalatait az írásbeli felvételi vizsgák alapján közlő avatott szerző idevágó megállapításával, miszerint „.. .ai középiskolai történelemtanítás szempontjából mindenképpen hasznos, ha figyelemmel kísérjük azokat az alkalmakat, ahol a történelemtanítás eredményeit valamilyen szempontból mérlegre teszik. Az alkalmak egyike kétségtelenül az egyetemi felvételik évről évre ismétlődő sora."2 5 Tegyük hozzá: annál is inkább figyelemre méltóak a felvételi vizsgák tapasztalatai, mert nem dúskálunk az alkalmakban, amelyek átfogó tanulságokkal szolgálhatnak. Mint fentebb idéztük, az Oktatásügyi Minisztérium az elmúlt évek tapasztalataival magyarázta a történelemtanítást érintő változtatásokat (így az érettségi újólag kötelezővé tételét történelemből).2 6 A tanulságok levonása igen fontos, de még jobb lett volna, ha nem került volna sor olyan rendelkezések meghozatalára, olyan gyakorlat megvalósítására, amelynek káros következményei a tapasztalt szakemberek többsége előtt „in statu nascendi" világosak voltak (az érettségi kötelező jellegének megszüntetése történelemből, — de idesoroljuk a tananyagcsökkentés ilyen formában való megvalósítását is). Amikor most örömmel üdvözöljük a történelemoktatás visszaszorítást követő szerény térnyerését (pontosabban: részleges térvisszanyerését), s amennyire szükségesnek tartjuk a történelemtanítás megerősítését, megjavítását és bővítését, ugyanakkor s ugyanannyira kívánjuk, hogy ez az oktatás összfolyamatának általános javulásával járjon együtt. Meggyőződésünk ugyanis, hogy számottévő általános, tartós javulás elérése nem valószínű egyetlen tárgy rehabilitációja révén, középiskolai oktatásunk egészének színvonalát kell emelni, nemcsak azért, mert a felsőoktatás igényei így kívánják, hanem azért, mert jövőnk — gazdaságunk, szocialista társadalmunk fejlődése — ezt követeli. 2 5 Unger: i. m. 27. 26 L. a 19. jegyzetet.
