Századok – 1980

Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV

680 FIGYELŐ követő négy évszázad magyar történelméből a legjobban az vésődik be a tanulók emlékezetébe, hogy a Habsburgok elnyomása nőttön-nőtt, ami ellen elődeink egyre megújuló függetlenségi küzdelmeket vívtak, amelyek azonban rendre elbuktak, s ez volt a fő oka a nép kiszipolyozottságának, s az ország fejlődésben való elmaradásának (mintha Magyarországnál nagyobb, független, ám a fejlődésben még elmradottabb ország nem is lenne ismeretes a történelemben). Amikor azután történelmünk olyan fontos fordulópontjáról esik szó, amelynél a forradalmi és a függetlenségi harc vonala összefonódik, jobban érzékelhetővé válnak a történelemkép összetevői. A felvételi vizsgák állandóan ismétlődő tapasztalatai szerint például az 1848—1849. évi polgári forradalom és szabadságharc a tanulók túlnyomó többségének tudatában elsősorban szabadságküzdelemként él, s alig néhányuk gondol magától arra, hogy egyben polgári forradalom is volt, melyben a jobbágyokat felszabadították (nem csoda hát, ha oly gyakori a bizonytalankodás a feudalizmus korának végét illetően). Aligha gondolhatunk másra, mint hogy az oktatásban a történelem forradalmi vonala itt háttérbe szorult a nemzeti szabadságharcos szemlélet mögött, s így a nemzeti szabadságküzdelem tragikus bukása elfedi-feledteti a társadalmi forradalom, a jobbágyfelszabadítás maradandó eredményét. Legújabb kori történeti tájékozottság; gazdaság- és társadalomtörténeti ismeretek Kisebb ingadozásoktól eltekintve a főbb történelmi korszakok ismerete a legújabb korig kiegyensúlyozottabbnak tűnik. Nem jellemzik olyan kellemetlen meglepetések, mint amilyenre a magyar, illetve az egyetemes történeti tananyag kapcsán példát hoztunk (feudális viszonyok vége Franciaországban, illetve Magyarországon). A felvételi vizsgadolgozatok fentemlített három metszetű vizsgálata külön-külön is arról — az egyébként általánosan ismert - tényről győzött meg, hogy a második világháború utáni időszak tananyagát ismerik pályázóink a legkevésbé. Túlzás nélkül kockáztathatjuk meg, hogy e negatívum a kérdések összeállítását is befolyásolta. Feltevésünket látszik alátámasztani az a tény, hogy az áttekintett évek 153 kérdése közül 34 (12 nagyobb és 22 kisebb) vonatkozott az 1848—1917 közötti korszakra, 36 (5 nagyobb és 31 kisebb) az 1917—1945 közötti időszakra, míg csupán 15 (1 nagyobb és 14 kisebb) az 1945 utáni időkre. Több okkal is szokták indokolni az utolsó három és fél évtized történelmének gyenge ismeretét - azzal például, hogy mivel a tananyag végén helyezkedikel, a tanításatanulása időben már majdnem (vagy teljesen) egybeesik az érettségire való felkészüléssel, s emiatt már kisebb Figyelem, illetve energia jut az elmúlt harmad évszázadra; további magyarázat például az, hogy az említett korszak több szempontból kényes; a tankönyv hiányosan és nem eléggé világosan tárgyalja, kutatása sem haladt még kellően előre, reális megítéléséhez hiányzik a történelmi távlat, ezért még az igényes tanárok is megelégszenek elnagyolt magyarázatával és számonkérésével. Bonyolult és gyorsan változó világunk mai problémáinak megértéséhez szükség lenne a tegnap történetének alaposabb ismeretére, annál is inkább, mert napjaink középiskolása egyben a jövő felnőtt állampolgára. A ma jobb megértéséhez, a tájékozódási képesség fejlesztéséhez, de a tegnap és a régebbi múlt jobb megértéséhez is további segítséget nyújthatnak a gazdaság- és társadalomtörténeti ismeretek. Ezek azonban a történelemoktatás tematikájában olyannyira a #