Századok – 1980

Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV

FIGYELŐ 677 ebből adódóan szélsőséges különbséget az érettségi és a felvételi vizsgaeredménye között, a tömeges eltérést azonban semmiképpen sem indokolja. Még egy fontos tanulsággal szolgál ez a jelenség, ami egyben figyelmeztetés a jövő szempontjából. A történelem érettségi kötelező voltának megszüntetése — mint már említettük — tapasztalataink szerint jelentősen rontotta a történelemből nem érettségiző és abból nem felvételiző tanulók történelemtudás-szintjét. Ám a történelem érettségi kötelező voltának a visszaállításával — bár ennek a jelentőségét nagyra értékeljük — még nem oldódik meg a történelemoktatás sokrétű és jelenlegi súlyos problémája. Az általánosan kötelező történelem érettségi a középiskola befejezésekor csak akkor válhat a történelem hatékony tanulásának — és oktatásának — serkentőjévé és végső mérőjévé, ha mind az oktatás, valamint a tananyag, mind a követelmények terén sikerül jelentősebben előrelépni. Felvételi írásbeli feladatok A felvételi tapasztalatok átfogó összegezésének lezárásaként még egyszer vissza kell térnünk az írásbeli felvételi vizsga kérdésére. Mint láttuk, az Oktatásügyi Minisztérium által országosan egységesített felvételi dolgozatban a jobbára lexikális adatok ismeretét számonkérő tesztfeladatok súlya formailag legalább is azonos volt a hosszabb, szöveges választ és elemzést igénylő kérdésekével. Valójában azonban a tesztkérdésekre adott válaszok több pont megszerzését tették lehetővé, mint a nagyobb szellemi erőfeszítésre késztető ún. esszékérdések. Az eddig összegezett tapasztalatok után aligha szükséges hosszabban bizonygatnunk, hogy az ilyen felvételi dolgozatok rendszeresítése nemhogy segítené a történelemoktatás hiányosságainak felszámolását, hanem inkább gátolja azt. Az egységes írásbeli vizsgafeladatok milyensége ugyanis távolról sem korlátozott érdekű és hatókörű módszertani kérdés csupán. Hiszen a felvételi feladatok követelményei jelzik, hogy mire kell a vizsgázóknak felkészülniük, s ezzel óhatatlanul befolyásolják a következő felvételi vizsgára készülők tanulását, sőt a középiskolai tanárok oktató munkáját is. Magától értetődik, hogy miként a történelem tanulása magában foglalja bizonyos mennyiségű lexikális adat elsajátítását, úgy a felvételi dolgozatnak is feladata, hogy segítsen meggyőződni a pályázók konkrét tényismeretéről. Ez utóbbi szükségességét nem vitatjuk, csupán a tesztkérdések jelenlegi mennyiségét tartjuk indokolatlanul soknak. Nézetünk távolról sem általános az egyetemi és főiskolai oktatók körében, hiszen a felvételi vizsgakérdéseken belül közülük is sokan tovább szeretnék — egészen a szöveges válaszadást követelő tételek megszüntetéséig terjedően — növelni a tesztkérdések súlyát. Főbb érveik a következők: a szöveges válaszok nem alkalmasak a felvételi vizsga céljaira, mert egzakt ismeretek rövid és egyértelmű bemutatása helyett lehetőséget adnak a nem jól felkészült jelöltnek a „mellébeszélésre" (méghozzá minél nagyobb a kérdéskör, annál inkább). Mások a szöveges válaszok elbírálásakor az óhatatlanul felbukkanó szubjektivitást tarlják hátrányosnak. Nem vitatjuk, mindkét ellenvetésben van reális elem. Csakhogy a vizsgáztató észreveszi, ha a jelölt „mellébeszél", másrészt a tudásszint objektív megítéléséhez rendelkezésére áll a tananyag. Mindez nem jelenthet problémát akkor, ha a vizsgáztató (értékelő) szaktanár. Ám vannak, akik éppen azért kívánnak minél több tesztkérdést, mert egyes egyetemi karokon és főiskolákon nem történelemszakos középiskolai tanári képesítéssel rendelkezők (vagy egyáltalán nem is pedagógiai végzettségű