Századok – 1980

Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV

678 FIGYELŐ szakemberek) a vizsgáztatók, s a válaszként adott lexikális adatok helyes voltát — a szaktanárok által kidolgozott javítási útmutató birtokában — bárki eldöntheti. Nem tartjuk azonban valószínűnek, hogy ilyen esetekben nem lehetne olyan középiskolai történelemtanárokat találni, akikkel a felvételi vizsga jól megoldható (a díjazás ennél a szakmánál köztudottan nem igényel nagy összeget — semmiképpen sem annyit, hogy a felsőoktatásra legalkalmasabbak jobb kiválasztása ezt ne érné meg, kiváltképpen akkor, ha a felsőoktatásra fordított összegek egészéhez viszonyítjuk az így felmerülő többletköltséget). A vizsgáztatás nehézségei mellett azonban szerepet játszhat a lexikális tudás súlyának növelését igénylő állásfoglalásokban a felvételizők helyzetét a könnyebben megválaszolható tesztkérdésekkel könnyíteni akaró felfogás is (van ugyan ezzel ellentétes nézet, mely szerint a teszt jobban szelektál, de a tapasztalatok fényében ez nyilvánvalóan félreértésnek, tévedésnek tűnik). A kérdés azonban, amivel ezek után szembe kell néznünk, az, hogy helyes-e iránymutatóként mint általános érvényűt elfogadni azt a régi hajós szabályt, amely szerint a konvoj haladási sebességének felső határát a leglassúbb hajóé szabja meg. Hadd említsük meg végül azt is, hogy e tekintetben a hátrányos helyzetű tanulók továbbtanulása elősegítésének pozitív szociálpolitikai törekvése sem szerepelhet indokként. Hiszen a történelmet gondolkodva és megértve tanuló diákok (csekély kivételtől eltekintve) a jó tanári munka hatását mutatják, vagy megfordítva: az egyetemi, főiskolai felvétel szempontjából a hátrányos helyzet okává mindinkább a jó középiskolai oktatás hiánya válik. Magyar és egyetemes történeti ismeretek A felvételi vizsgafeladatok megoldásainak külön-külön és megfelelő csoportosításban végrehajtott vizsgálata módot ad arra, hogy részleteiben is képet nyerjünk a felvételizők tudásáról. Az 1967 és 1979 közötti időszakban az általunk vizsgált írásbeli felvételi feladatok összesen 153 kérdést tartalmaztak. A feldolgozott 1152 dolgozat válaszainak eredményeit a kérdések által meghatározott korszakok, valamint a magyar és az egyetemes történelem szerint elkülönítve, továbbá a kis és nagy kérdéseket ezeken belül különválasztva értékeltük. A kérdéseket, illetve a válaszokat az alábbi nyolc periódus szerint különítettük el: őskor és qkor, 10—15. század, 16—17.század, 18. század (1789/90-ig), 1789/90-1848, 1848-1917, 1917-1945, 1945 utáni időszak. A részletekbe menő vizsgálat legmeglepőbb eredménye az, hogy a vizsgázók magyar történeti ismeretei minden korszakban elmaradtak az egyetemes történetiek mögött. Az alábbi táblázat az 1967—1979 között írott felvételi dolgozatok összesített eredményét a korábban már jelzett módon értékelve adja. (Táblázat a következő oldalon.) A táblázatból kiolvasható tendencia jellemző mind az egyes történelmi korszakok, mind pedig a korábban elkülönítve vizsgált három (1967—1973, 1974—1977, illetve 1978-1979) felvételi időszak vonatkozásában. Nem gondolhatunk tehát véletlenre. A szóbeli vizsgák tapasztalatai gyakran hasonlóak. Ismételten előfordult például, hogy ugyanaz a jelölt, aki bizonytalankodott abban, hogy mikor, milyen esemény kapcsán kell a feudális korszak végét keresnie a magyar történelemben (a válaszok a reformkortól 1918-ig ingadoztak, míg a jobbágyfelszabadítást nem ritkán 1945-re tették), habozás nélkül adta meg a helyes választ ugyanerre a kérdésre a francia történelem esetében.