Századok – 1980

Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV

676 FIGYELŐ Tamrok; osztályzás A tanár az oktatás döntő fontosságú tényezője. E közhelyszerű igazságnak különös nyomatékot kölcsönöznek a tananyagcsökkentésről és — ennek kapcsán — a tankönyvekről mondottak. Meggyőződésünk, hogy rendkívüli tehetségű kivételektől eltekintve — akik viszont általában nem szorítkoznak a tankönyv olvasására -, a tanulók a tanár magyarázata nélkül aligha érthetik meg jelen körülmények között a történelem tananyagát. Mi több, bizonyosak lehetünk abban, hogy még a lehető legjobb — az önálló megismerést üj módszerekkel is elősegítő — tananyagok birtokában sem lenne a tanár nélkülözhető, illetve a tanári magyarázat nélkül a történelem összefüggései nehezen lennének megérthetők. Hiszen míg az egyes adatok megtanulásához nem szükséges külön segítség, addig a folyamatok megértése már csak azért is elképzelhetetlen a tanár nélkül, mert a tankönyvek didaktikai szempontból is indokolt terjedelmi korlátai határt szabnak a magyarázó fejtegetéseknek. A jó tanárok szerepének figyelembevétele nélkül, csupán a tananyagok alapján nehéz lenne feltételezni, hogy akadnak olyan tanulók, akiknek a történelem a kedvenc tárgyuk. Általános tapasztalat, hogy egy-egy kiváló középiskolai tanár tanítványai ismételten a jók között szerepelnek a felvételi vizsgákon (az első évfolyamos közgazdász hallgatók gazdaságtörténeti vizsgái hasonló tanulságokkal szolgálnak). Természetesen az előbbinek a fordítottja is igaz: a nem elég jól oktató tanár tanítványai általában hátrányos helyzetben vannak. A tanári munka lényeges eleme a számonkérés és az értékelés, s ezek kapcsán jól felhasználható az osztályzás, mint az ösztönzés fontos eszköze. De nem mindig, illetve nem mindenütt élnek megfelelően ezzel az eszközzel a középiskolákban (hozzá kell fűznünk: véleményünk szerint a felsőoktatásban sem). Mással aligha magyarázható ugyanis, hogy a történelem érettségi vizsgán jeles eredményt elért tanulók közül nem kevés nagyon gyenge dolgozatot írt a felvételi vizsgán. A Közgazdaságtudományi Egyetemen 1979-ben történelemből felvételizők (akiknek túlnyomó többsége közvetlenül a felvételi vizsgát megelőzően érettségizett is a tárgyból) véletlenszerűen kiválasztott egytizedének (pontosan: 10,5%-ának) eredményeit ebből a szempontból áttekintve azt találtuk, hogy 73%-uk jeles történelem érettségivel rendelkezett, felvételi dolgozataik eredménye az alábbi megoszlást mutatja: Nem várható természetesen, hogy a jelesen érettségizettek mindegyike jeles - vagy akár jó — színvonalú dolgozatot írjon, az azonban még kevésbé, hogy közel a negyedük elégtelen vagy legfeljebb elégséges eredményt éijen csak el. Minthogy ez visszatérő - s nem csupán egyetemünkön tapasztalt — jelenség, csak arra gondolhatunk, hogy a középiskolai osztályzás és az érettségi eredményének értékelése körül nincs minden rendben. Az izgalom vagy betegség miatti pillanatnyi indiszponáltság előidézhet egy-egy kisiklást, s A történelemből jelesen érettségizettek közül jeles történelemdolgozatot írt jó történelemdolgozatot írt 15% 34% 29% 10% 12% közepes történelemdolgozatot írt elégséges történelemdolgozatot írt elégtelen történelemdolgozatot írt