Századok – 1980

Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV

FIGYELŐ 673 történelmi szituációt illetően semmitmondóak s éppen ezért uniform módon alkalmazhatóak (ilyenek: az osztályellentétek éleződése, a kizsákmányolás fokozódása, a nemzeti elnyomás súlyosbodása, a munkások öntudatának növekedése, harcának fokozódása stb.). De a sémákat azok jelentős részének felelete sem nélkülözte, akik maguktól törekedtek az előadott tények magyarázatára. Általában viszonylag ritkábban fordul elő olyan eset, amikor a felvételiző a szóbeli vizsgán az írásbelinél jelentősen jobb produkciót nyújt (azoktól a nem túl gyakori eltérésektől eltekinthetünk, amelyek abból adódnak, hogy az egyéni kifejezőkészség egyeseknél írásban, másoknál szóban jobb). Ha mégis azt tapasztaljuk, hogy a szóbeli vizsgaeredmények többnyire meghaladják az írásbeliekét, akkor ennek magyarázatát abban kell keresnünk, hogy — amint jóformán minden felvételi vizsgáztató tudja és gyakorolja — a névtelen dolgozat után az élő személlyel szembekerülve, egyéni körülményeit megismerve, a tudás mérése mellett egyéb tényezők mérlegelése is szerepet játszik (kiemelkedő fontosságú ezek közül a pályaalkalmasság, de az esetleges hátrányos helyzet következményeinek kipuhatolása sem lebecsülendő jelentőségű). A dolgozatok jellegbeli eltérést mutató részeinek (nagy és kis kérdések) eredményeit főbb vonásokban áttekintve érthetővé válik, miért nem tekinthetők az összesített eredmények — a növekvő százalékos értékek ellenére sem — megnyugtatóknak. A teljes igazsághoz azonban más is hozzátartozik. Minthogy a kisebb kérdések megválaszolásának eredménye következetesen jobb a nagyobbakénál, az összesített eredmény attól is függ, hogy milyen a dolgozatban a kisebb és a nagyobb kérdések, illetve az ezekkel szerezhető pontok aránya. A valóság az, hogy az összesített eredmények javuló tendenciája részben annak köszönhető, hogy a kisebb kérdések súlya és a velük szerezhető pontok aránya növekedést mutat. Míg ugyanis kezdetben (1967-től) a főtétellel az összes pontok 60%-a, s az 5 kisebb kérdéssel 40%-a volt elérhető, addig a főtétel pontjainak aránya az elérhető összesnek 1970-ben 50%-át, 1972-től pedig - amikor a kisebb kérdések száma 6-ra növekedett - már csak 40%-át érte el. Az 1978-ban bevezetett országosan egységesített dolgozatban a 6 szöveges feladattal az összes pontok 60%-a volt elérhető, míg 40%-a tesztkérdésekre jutott, 1979-ben az arány ismét 50-50%-ra módosult. Ez tehát azt jelenti, hogy az eredményesebben megoldott feladatok súlya a dolgozat végeredménye szempontjából újból növekedést mutat. Eddig eljutva a Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett tapasztalatok tanulmányozásában, meg kell jegyezni, hogy ezek nem elszigetelt, korlátozott körű jelenségek csupán. Más egyetemeken felvételiztető kollégáinknak is hasonló észrevételeik vannak. A debreceni és a szegedi bölcsészettudományi karokon például csak az elmúlt két-három évben is többen állapították meg a felvételi vizsgák befejeztével, hogy míg a jelentkezők tárgyi tudása javuló tendenciát mutat - s az írásbeli felvételi dolgozat, a maga tesztfeladataival, mint egyesek megfogalmazták, főként csak ennek lemérésére alkalmas —, addig az összefüggések megértése a többségnél továbbra is hiányzik, illetve nagyon hiányos, alacsony színvonalú. Vannak olyan észrevételek is, amelyek a lexikális ismeretek terén mutatkozó hiányokat szintén aggasztónak tartják.